Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL. 345 A szoboducha, *szoboduch felszólító később 8zabadoha, szabadok. A -G'A-val írt felszólító alakra utolsó adatok a XV. sz. közepéről, vö. BécsiC. 79.: zabadochmeg, uo. 80.: zabadoehmég . . . zabadéchmég, uo. 150. : zabadoch meg, MünchC. 23. : de zabadoch műnket gonoztol. A mint a cft-val hangzó felszólító alak a szabadoch meg "szabadíts meg'-ben maradt meg legtovább, azonképpen a későbbi /i-val hangzó felszólító is a szabadoh-h&n élt legtovább. Ennek oka, hogy a Miatyánkban fordul elő, s az imádságok nyelve régi alakokat sokáig megőriz, a mikor már a köznyelvben és a népnyelvben az illető alakok régen nem élnek. A szabadok a XVI. század közepén tűnik el végleg a magyar nyelvből, vö. NyK. XL. 368. és NagyszC. 344., PeerC. 280., DebrC. 472., 482., SYLVESTER-HEGENDORF, Evdimenta 1527-ből 63. A -cht > -ht > -jt>-(í)t képző eredeti magyar képző, a melynek eh hangjáról 1. alább. mezítelen. 1270/1311-böl OklSz.: ad vnum montem Mezechtelenhig; 1278/1570-ből: ad unum montem . . . Mezechtelenhig. Később: mezehthelen, mezihtelen OklSz., NySz. A mezechtelen szót így magyarázom: Ha egy c/i>/i-ra végződő szóhoz -t kezdetű képző járult vagy í-kezdetű szóval ily eh > /i-végű szó összetételt alkotott, s ez új származék idővel elkülönült, a -cht>-ht kapcsolatból -jt fejlődött.*) Ilyen esetek: Csejtelek ebből Csech(h)telek (1. feljebb Csehi a.); Lopuch > Lapuh + tű c

tő' szóból lett *Lopuchtű > Lo(a)puhtíí (1. CSÁNKI I. 102., ' OklSz.) > ma Lapujtö falu Nógrád megyében (vö. Lapúpatak falu Kolozs m.-ben CSÁNKI V. 373., LIPSZKY, Eep.); a só szónak régen *sach > sah (vö. 1270 k.: via Sahuth MNyv. X. 428.) is volt az alakja, ebből a -tolón > -talán képzővel lett *sach(h)tolon, B ebből a ma is ismeretes sajtalan (NySz., OklSz.,MTsz.), sojtalan (MTsz.) 'sótalan'. A só-ból való sótalan újabb alakulás. így magyarázom a régi mezechtelen-i is. Volt a magyarban valaha egy *mez- ige, a melynek a vogulban mdsi '[ruhát] ölt, öltözik' felel meg (1. BÜDENZ, MUSz. 622., SZINNYEI, NyH.5 82). Ennek az igének származéka mezech, mai mező 'féld, wiese, flur'. A mező föld eredetileg az a föld, a mely c

be van fedve (fűvel v. egyéb növénynyel)', a mezechtelen pedig az, a mely c

kopár', a mely 'nincs befedve'. Mezechtelen hig = kopár hegy. Hogy az -o ~ -ó képzőhöz a fosztó képző járulhat, arra vö. a mai Tetétlen régi Tetevetlen nevét (1. OklSz.; a tető ellentéte). A mezítláb, meztelen, meztélláb (NySz., MTsz.) szerintem újabb alakulás a régi mezechtelen > mezihtelen (1. NySz.) stb. különféle alakváltozataiból. *) A régi oklevelek Chechto szava (1. CSÁNKI I. 680., Csecs-tó OklSz.) egyelőre nincs megfejtve. Ma e hely Csesztó Csongrád in.-ben, ül. Bács-Bodrog m.-ben, 1. CSÁNKI i. h. .