Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

340 MELICH JÁNOS. mehet vala. A XV. sz. első harmadából, EhrC. 73: nem mechettuala, 1. a -hat ~ -het képzőnél. szabadít. A XIII. sz. első harmadából, HB.: Es zoboducha wt urdung ildetuitvl; 1. az -ít képzőnél. Zuhogó. 1302-ből: «peruenit ad fmuium Zuehugo nominatum» ; 1. MNyv. X. 429. A NySz. szerint e folyót Ung megyében kell keresni. Más adatok -A-val, 1. NySz. Az ige és a belőle alakult igenév nyilván hangutánzó szó. 2. Jövevényszavak. Ábrahám. A XV. sz. közepéről BécsiC. 102.: Abrachamnac, uo. 129. Abrachamot; MünchC. 15., 149., 150.: abracham fia... Abracham (négyszer) . . . abracham; uo. 18., 55., 97., 109., 110.: a(A)brachamnak; uo. 18., 149.: Abrachamot; uo. 15.: Abrachamtol; uo. 27.: Abrachammal; uo. 114: Abrachame; Serm. Dom. II. 12.: ty áthatok Abracham; uo. 13.: Abracham lenne. Máskor a név: Ábrahám >Ábrahám (írva Ábrahám, vö. 1079-—• 1080-ból NyK. XXXIV. 136.; más időkből: VB. 45. §, KOVÁCS, Ind., CSÁNKI I. 509., LIPSZKY, Bep.) | Abraám > Abraam (írva Abraam vö. HB., VE. 291. §, NyK. XXXIV. 136., CSÁNKI I. 509., III. 26., KOVÁCS, Ind.) | Abraán> Abraán (írva Abraan CSÁNKI III. 26.) | Ábrám > Ábrám (írva Abram, vö. NyK. XXXIV. 135., VB. 47., 242., 375. §, CSÁNKI I. 165., 508., III. 26. stb.) | Ábrán < Ábrán (írva Abran CSÁNKI I. 509., III. 26.) \ Abrány > Ábrány vö. LIPSZKY, Bep., NyK. XXXIV. 133. A hazai lat.-ban Abraam, Ábrahám a név, de előfordul a Serm. Dom. II. 12., 13. Abracham is (vö. Abracham páter vester . . . antequam Abracham fieret). A név zsidónév, a magyarba azonban az egyházi latinból jött át. Betlehem. A XV. század közepéről MünchC. 16.: Judeanac bethlechemeben (kétszer), bethlechem, betlechembe, uo. 110.: betlechemnec, uo. 111.: betlechemiglen, uo. 185.: bethlechemnec. Más bibliafordításban és egyéb emlékben Betlehem (vö. JordC. 358.), Betleem (vö. DöbrC. 279.; 1. EtSz.). Hely- és ebből keletkezett szn.-einkben ezek az alakok vannak: Betlehem (vö. LIPSZKY, Bep.), Bethleem, Betleem (vö. KOVÁCS, Ind., CSÁNKI I. 343.), Bethlem, Betlem (vö. VB. 356. §, CSÁNKI I. 256, KOVÁCS, Ind.), Bethlen, Betlen (vö. CSÁNKI I. 256., 343., LIPSZKY, Bep.). A magy. név az egyh. lat. Betlehem-hői. Bihar. A XI—XIII. sz. első negyedéig: Bichor, Bychor, Bichar, latinosított melléknév: bicharensis, bichorensis, bichariensis, 1. az adatokat EtSz. Az első /i-val írott adatok a XII— XIII. sz. határáról, 1. EtSz., KOVÁCS, Ind., CSÁNKI I. 597. A név először szn., ebből hn. (vö. KOVÁCS, Ind., EtSz.). Az EtSz. szerint talán szláv eredetű szn., vö. cseh Bychofi, ó-szerb Bichorb.