Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
336 MELICH JÁNOS. (1. SZINNYEI, NvK. XXXIII. 477.), vagy pedig etymologikus hang (1. MELICH, MNyv. IX. 394.). holló. 1359-ből OklSz.: «Paulus dictus Chollo*. Más adatok /i-val, 1. OklSz. Bár a Csallóköz előtagját a régi emlékek Chollo alakban is írják (1. KOVÁCS, Ind. és EtSz.), és a csal ige régi csol alakjából is lehetséges egy Csoló «>•> Csolló írva Chollo, mégis azt hiszem, hogy a fent közölt szn. a. m. 'holló5 , s a köznévnek tn.-i alkalmazása ez adat. A holló szó eredetére vö. osztj. z°lfy> Zülfy> vo o- XÚlaZi 1- SZINNYEI, NyH.5 139. -hoz ~ -höz: A XIII. sz. első harmadából, HB.: ozchuz értsd : 'ahhoz', más adatok /i-val: HB.: uromchuz értsd : arunkhoz5; KTSz.: huziad 'hozzád', uo. aniahuz, asunahuz, leanhuz, iegusehuz; EhrC. 10.: ew labayhuz, uo. 155.: varashuz. A -hoz eredetére vö. osztj. yóza c -hoz 5 , 1. SZINNYEI, NyH.5 131. „2. Jövevényszavak. haraszt. 1231-ből OklSz. : «Prima méta incipit sub Narduncharasta». Más adatok fo-val, 1. OklSz. — Szláv eredetű szó, vö. szerb hrast (alakv. rdst) 'quercus, eiche' VUK3 ; kaj-horv. hi'ást (alakv.: hrast JAMBR., BE:LLOSZT. quercus a) ua.; szlov. hrást ua. PLET. ; bolg. hrast 'busch, strauch' WEIGAND-DOB. ; cseh chvarst, chrast 'gebüsch, gestráuch' GEBAUER, Slov.; tót chrastf ua., 1. BERN. EtWb. 408. Heidreh. A XIII. sz. elejéről VR.: 182. §: «de villa Cheydreh)). KARÁCSONYI-BOROVSZKY, Regestrum Varadiense 196. lapján megjegyzi, hogy «serius Hedruh, penes municipium Szatmári). Minthogy a magy. Hedri, Hedrehely, Héderfája, Hédeivár helyek neveit, a melyekben Hedruh személynév van, egyetlen-egyszer sem írják az emlékek az első szótagban ei-vel (1. alább Hedre szónál), KARÁCSONYI-BOROVSZKY megjegyzése aligha helyes. — A Cheydreh hn. szn.-bői, 1. Heidereh KOVÁCS, Ind. és alább Heidreh a. A szn. német eredetű s szerintem a Heinrich > Heindrich mása. Máskép FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch I.2 720, 1255. Minderről 1. Hedre, Heidreh a. Herczeg személynévben: 1215-ből VR. 180. §: «Bilotis Cherceg et Petro». A szn. előkerül a VR.-ban még kétszer Herceg alakban, vö. 142, 340. §. Más emlékekben is többször van meg e név, vö. 1201-ből MNyv. X. 81. és OklSz. herceg és hörcsök a.: Herchec, Herceg, Hercheg. Az OklSz. azt tartja, hogy ez adatok herceg-nek is, meg hörcsög-nek is magyarázhatók. Én azon az alapon, hogy a fej érmegyei Hörcsök puszta nevének régi írott alakjai Herchuk, Hwrchuk, Hewrchek (1. CSÁNKI, III. 331. olv. Hercsük, Hürcsük, Hörcsek), másrészt a hörcsök(g) köznévnek legrégibb alakjai csak w-vel *hurchuk (olv. hürcsük)-nek
