Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Kisebb közlemények - Pais Dezső: Néhány -ei-végű szláv személynév a magyarban 328

328 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Strig. I. 371; KOVÁGS 226; CZINÁR 140; Pallas N. Lex. VI. 158: téves olv.: Endres); 2. -cs deminutivummal Endrejcs: Endrécs írva 1269, 1275, 1299: Endreych, Endrech (Zala Oki. I. 77; KOVÁCS 226; CZINÁR 139); Endreicz: Endrécz olvasással lehet szláv alak is; 3. a név megcsonkításának -üs deminutivummal való megtoldása Endüs : Endös írva 1211-től Endus (Oklsz., KOVÁCS) V. Ö. MELICH MNyv. X. 196; egy 1275-i oklevélben «terre Dominici fii. Endrech* ós «orientem Enduserezteyni voc» (Zala Oki. I. 77); a szóvégi -s>-cs fejlődéssel Endüs: Endes-böl változik el Endecs írva 1263: Endech szn. (KOVÁCS 225). Máté. XIII. századi magyar oklevélkiállítók magyar népelemek köréből való embereket Matej vagy Mátej hangalakban ejthető néven jegyeznek fel; pl. 1211-i tihanyi összeírás : Matey Zalából és Somogyból; 1237: Mathey libertinus (Mon. Strig. I. 322); 1240 körül: Mathey Asvantv és Salya birtokokon, a salyai után Matheus (Pannonh. Sz. Benedek r. tört. I. 782); 1270, 1289: Mathey fii. Mutud (Árpád Okm. YIII. 317, 325; IX. 496). Ez az ei kettó'shangzóra végződő névalak a lat. Matthaeus keresztnév megfelelői közül a több szláv nyelvben meglevő Matej formával egyeztethető ; a szláv nyelvek egy részében a lat. Mathias szintén Matej. Az 1211-i tihanyi összeírásban többször előforduló és a másolatban Matey-jal is váltakozó Mathoy, Matoy olv. Matoi forma olyan esetet mutat, melyben a Matei végső kettőshangzójának e-jét az illeszkedés a rákövetkező i palatalizáló hatása ellenére is mély hanggá változtatta. Valószínűleg ilyen alak az 1259 : Motoy olv. Motoi helynév is (Árpád Okm. XI. 464). Figyelembe kell azonban vennünk ezeknek a származtatásánál a hazai szlovénben Mátaj formát (1266: Mathay nob. Blinens. KOVÁCS 428). A magyar kicsinyítő gyanánt felfogott ei oo oi kettőshangzót a Matei co Matoi co Motoi alakok végéről az -ou kicsinyítő szorította ki az 1211: Matou, Motou és -us kicsinyítő az ugyancsak 1211: Motus adatok szerint; van azonban 1211. egy csonkított Mot forma, s az -ou, -us deminutivumok járulhattak ehhez is. Valószínűleg deminutiv -a-val alakult az 1237: Mathey-t tartalmazó oklevélben előforduló Matha olv. Mata v. Máta szn. (Mon. Strig. I. 322). A többi elváltozással szemben megmaradt általánosnak az -ei-ve végződő Matei forma, és ebből lett ei ~> é hangfejlődéssel a most is élő Máté (1299: Mathe Oklsz.). A Máté mellett alakult a lat. Matthaeus-hól Mátyus (keletkezésére nézve 1. 1275: Maí/wwsharaztha Zala -Oki. I. 77) és Mátéso^ Mátis: 1. 1415, 1461 : Maíftesfalwa ; 1486—7, 1487: Mathys-, Matis-; UU: Mathyus-; 1459, 1460, 1464, 1480: Mathe-Somogyban (CSÁNKI