Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Értesítő - Irodalom - 325

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. 327 Hogy az Endre: Endre névalakot a lat. Andreas-szal nem mindig vették egynek, azt mutatja egy 1225-i pannonhalmi oklevél a Endre cum fratre suo Andrea» adata (Pannonh. Sz. Benedek r. tört. I. 671); 1270: Endre, Andreas fia; 1275: Farcasius fii. Andree és Endree fii. Endre pozsonyi várjobbágyok (Árpád Okm. VIII. 325 ; IX. 113). Az Endre névalak máig közhasználatú maradt a lat. Andreas-bó\ fejlődött András változataként. Az Endre: Endre a XIII—XIV. században Enderé: Endere írva Endere változatban is előkerül (XIII. századi adatok: KOVÁCS 225; 1330, 1341, 1357 : Zala Oki. I. 247, 581; Anjou Okm. IV. 151); 1211-i tihanyi összeírás: Endereh v. ö. Endreh; van még 1225: Endure olv. Endiire,- 1288: Enduru olv. Endürü; 1245/1278 : Endarej (KOVÁCS 225, 226; Árpád Okm. VII. 197). Ezek úgy keletkeztek, hogy ebben az időben a magyar szótagolás három mássalhangzó összekerülése esetén egyet az első szótag végén hagyott, az átvitt kettő torlódását pedig egy magánhangzó közbeiktatásával gátolta meg. Az 1327: (/.Endre et Andree fii. Endere» adat (Oklsz.) példája annak, hogy a családi összetartozás és személyi megkülömböztetés jelölésére ugyanazon név változatait használták. Találkozunk 1240, 1248, 1270: Endry, Endri olv. Endrid 1277: Endury olv. Endüri alakokkal is (KOVÁCS 226). Ezekben a szóvégi ei diphthongus i-vé vált, mint az -i melléknévképző fejlődésénél is látjuk (de nb. szláv Andrij). Az 1268: Endeer (CZINÁR 139); 1260/1391 : Enderoo Endre (Zala Oki. I. 38) olv. Endér, Ender alighanem az -i mellóknévképzőnek felfogott szóvégi i elvonásával állott elő (vagy talán Endrei: Endrő beczézőből a demin. -ö elvonásával ; v. ö. Oldró',> Oldor, MELICH MNyv. X. 251). Az Endre: Endre demin. -d képzős származéka Endréd írva 1138/1329: Endredi (Mon. Strig. I. 93); Endreed, Endréd (Oklsz. és KOVÁCS) 1082 (?), 1263: Endered változattal (CSÁNKI II. 603; III 229; KOVÁCS 225). Hogy a -d valamihez tartozót kifejező functióval járult személynevekhez, arra például szolgálhat a veszprémmegyei Endréd helység nevének kialakulása : 1086: «Villa Andree episcopi» és «Villa Endree Pyspuky» ; 1230-tól: Eidred (CSÁNKI III. 229). Az ei-ből fejlődött é helyébe a -d előtt a magyar -ő deminutivum lépett az Endröd alakban : 1461, 1495: Endreud, Endrewd; 1470: Endréd helység Békésben (CSÁNKI I. 650). Felmerül Endrid változat is : 1. 1314: Endrid; 1295, 1428: Endréd; 1464: Endre; ma Endró'd Vasban; 2. 1338: Endrid; ma Endréd Somogyban (CSÁNKI II. 746, 603). Beczéző formák még: 1. demin. -s képzővel EndrésooEndrŐs (Endrém) írva 1247, 1252: Endres; 1239, 1297: Endreus (Mon. 22*