Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1

FINNUGOR MONDATTANI ADALÉKOK. 31 Már most a vaj is előfordul egyszerű független kérdésben ; pl. Vaj ki ő, és merre van hazája? (VÖRÖSMARTY: Szép Ilonka). Vaj lészen-e hős, oly bátor, erős kit nem mer ijeszteni veszély, baj, nem hat le szivére haláljaj ? (CZUCZOR : Szondi). — Ez a vaj pedig, a mint már SIMONYI (MKöt. I. 119) is gondolta, kétségtelenül összefügg a kérdő vájjon, valljon-nal. Ezek után nem maradhat kétség a felől, hogy a magyar vagy is eredetileg kérdőszó volt, s ép olyan fejlődésen ment át, mint a vogul man, maná, mire kötőszóvá lett. Most már vizsgáljuk meg, mi is tulajdonképen ez a vájjon, váljon. SIMONYI szerint a vagy kötőszónak is váljon volt az eredetibb alakja, s ez a van ige val- tövéből való egyes szám harmadik személyű fölszólító alak, s tkp. annyit jelent: 'legyen5

. Ezzel a jelentéssel azonban, mint SIMONYI is bevallja, egyebek közt éppen a kérdőszói használat nem magyarázható meg, pedig, a mint kimutattuk, ez az eredetibb jelentés, a kötőszói pedig csak másodlagos. Annyi az én nézetem szerint is bizonyos, hogy a váljon nem lehet más, mint fölszólító igealak, de nem kell egy, nem éppen lehetetlen, de a valóságban mégsem létező alakot fölvennünk, hanem tekintetbe véve azt is, hogy a régi nyelvben a vájjon mindig két i-lel van írva {valljon, valiion 1. NySz.), azt hiszem, inkább a vall c

confiteor' igét kell keresnünk benne. A vaj azonban szerintem nem kopott alak, hanem ugyanennek az igének második személyű fölszólítója. A vaj tehát ebből lett: *vallj, a vaj-bői pedig az ismeretes: j>gy hangváltozással vagy. A vaj, vájjon így tulajdonképpen külön mondat volt, a kérdő mondatok eredeti alakja tehát ilyenforma lehetett: * Vallj: ki ő? * Vallj: lészen-e hos? ^Valljon: ki ment el? * Vallj on: itt volt-e ? A vaj, vagy, avagy szóknak van még ezen a két főhasználatán kívül egész sereg másnemű, nem kötőszói alkalmazása. SIMONYI ezek egy részét szintén a vagy, vaj, vájjon legyen' jelentésével igyekszik megmagyarázni, némelyik használatnál azonban ő sem talál megoldást, úgy hogy hajlandó egy egész külön eredetű vaj szót fölvenni. Vizsgáljuk meg ezeket az eseteket, talán sikerül az eddiginél biztosabb eredményre jutnunk. Nézzük meg, mikor magyarázható a vaj, vagy a kérdő használatból, mikor a kötőszóiból,