Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

310 FOKOS DÁVID. 3. pondi'sni éoini. tseé kata'Us pizan-vile i baba'U dumvilas uéi: umian-na — suas — tatén pina a,bu. me — suas — vétla vina'la, a te tan pukav)). baba muni vina'la, a drug koli pizan-saje. muzik paié-viv-dore'sié (dórié) suvtis i boétis vintevkase kiás, druglipezge'dis i liis. drug gats-moz péti. muzik leííéis paU-vivdore'sié, druges boétis pizan-sajié i pukée'dis dzodí-vilas, laviíédorla'nis jurse gats-moz karis. i vemas drugi'sli §labis-tirjis tojis. a aj'éis skere\dzik bére paié-viv-doras kaiis, moz baba'is ad'd'éiv süié elabis-toje'mse. baba voiis vinala'ié. muzik kuile pat'é-vivdorin vaz-ée moz. a drug uée'ma dzodz-vile, vemas tirjis elabis. «mui tatíée loema tenid?! me — suas — tenid vüe iéistees peSa'vli, a te me-vetíéim guéen éoje'mid i dzagavte'fáid*. mu£ik sili kivli'éis: He — suas -— muja karán? tenad me vetlig kostie mui dumdite'mid ?» muiik paié-viv-dórié let't'éis, kert-sompurse boétis i pondis baba'se latéki'ni. i pette\d'éis lat'ékis 3. Elkezdtek enni. Ételeket hordott föl az asztalra és eszébe jutott az asszonynak: «Nekünk — mondja — még nincs itt pálinkánk. Én — úgymond — megyek pálinkáért, te meg ülj itt». Az asszony elment pálinkáért, a szeretője meg az asztalnál maradt. Az ember fölkelt a kemenczéről és kezébe vette a puskáját, a szeretőre (czélozva) elcsattantotta a kakast és lőtt. A szerető hanyatt vágódott. Az ember leszállt a kemenczéről, fogta a szeretőt az asztal mellől és leültette a padlóra, a pad szélére hanyatt fektette a fejét. A szeretőnek a száját meg teletömte lepénynyel. Maga meg hamarosan visszamászott a kemencze tetejére, hogy az asszony ne lássa, hogy ő lepényt tömött (a szerető szájába; tkp. hogy ne lássa az ő lepénytömését). Az asszony megjött a pálinkáért való útjából (tkp, a pálinkáért-ból). Az ember a kemencze tetején fekszik úgy mint előbb, a szeretője azonban a padlóra esett, a szája tele van lepónynyel. «Mi történt itt veled (tkp. neked)? Én •— úgymond — csupán tereád (azaz teéretted) sütöttem, te meg én előlem titokban ettél egészen a megfulladásig». Az ember felelt neki: «Te — úgymond — mit csinálsz? Mit gondoltál ki, mialatt én odajártam?)) Az ember leszállt a kemencze tetejéről, fogta a vas töltővesszőt és elkezdte a fele-