Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223
ZÜEJBN SZÖVEGEK. 309 oli i gortas medis i voiis gortas. éinte'men i peUe'men vosjis • baba'is-din§. baba sije pirtis sod-pomis ki-pele'dis. mu%ik loema sintem i pétiem, baba'li sija ruka loema zev. 2. med-asu'las baba'len nim-lun. sija puiis-pez'a'lis tsesjezde, Min kistis. baba'len saika'li. muzik pats-viv-dórin kuile. sintem i pettem. mui kei! kar, oz kiv, ni oz ad'd'éi. muzik baba'lié kőris vintevkase. «vaili — suas — menim pistsa'les, me siket lubit'üsi'stao. baba sili vajis pistsa'tse i setis sili paüs-viv-doras. baba muni veleéte drugse komi ebedd'itni. süen muzik vgeddae vetlig kosti lad'ite'ma drug. muéik drugse korig kosti pat's-viv-doras vintevkase zarad'i'tis. baba, sija oz i viÜ'éis, ste muéik menam adtt'éas i kilas. i voii'snis baba da drug. pondi'snis ebedd'itni, a mu&ik kuile paU-viv-dorin. baba suas drugli: «w pov, ni in vitísis, menam muéik sintem i pettem. mui kole> sije i karam». hazaért. Vakon és süketen jött a feleségéhez. Az asszony a lépcső aljától (tkp. végétől) fél kezénél bevezette (a szobába). Az ember vakká és süketté lett. Az asszonynak ez nagyon kellemes volt. 2. Másnap az asszonynak nevenapja van. Főzött, sütött ételeket, lepényt készített (tkp. öntött). Az asszonynak elkészült a főztje. Az ember a kemencze tetején (tkp. a kemencze tetejének a szélén) fekszik. Vak és süket. Akármit csinálsz, nem hall, se lát. Az ember a puskáját kérte a feleségétől. «Hozd ide — úgymond — a puskámat, én kedvemet lelem benne». Az asszony odavitte neki a puskáját és odaadta neki a kemencze tetejére. Az asszony elment a faluba, a szeretőjét (tkp. barátját) ebédre meghívni. Mialatt az ura odajárt az erdei kunyhóban, szerezte a szeretőjét. Az ember, mialatt (az asszony) a szeretőjót hívta, a kemencze tetején megtöltötte a puskáját. Az asszony, az nem is várja, hogy c az én uram lát és hall'. És megjöttek, az asszony meg a szeretője. Elkezdtek ebédelni, az ember meg a kemencze tetején fekszik. Az asszony mondja a szeretőjének: «Ne félj, és ne is óvakodjál, az én uram vak meg süket. Ami tetszik, azt tegyük is». Nyelvtudományi Közlemények. XLIV. 21
