Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

308 FOKOS DÁVID. 40. svad'ba jilié. 1. oli'ni-vili'ni gozja. silen muM'klen baba'ü kuli. sija getrd'sis med-p§v. süi suri baba tom. muéik medis are'se. no sija muni uged'daas. baba'U tsektis lun med mis táska kati'nü i baba süi táska katis. i pondi'sni nija pusi'-ni, soini. baba'is jua'lis muziki'slis : nkiíiéi-ja te moti'tíéan ? ken-ja jenmid ?» — «esten kerka-sajas pi-pu vijim; pi-pu-tsattas motiiisi'lav. baba péti motiUsi'ni i. pondis motittsi'ni: ujenme, med-ke menam taítie muzi'ke loe sintem i p ettem, moz ad'd'zi, ni moz kiv». muzik s%lié motiiUe'mse kilis. vefáe pukéi'sni u£nd'itni. muii'klen pondis sin viéni uind'iti (uznd'itig) kostiis, i petis pondis viéni. i oi uzi'sni. asuv suvti'sni. baba pondis medni bére gortas. baba i suiis műéi'kii: «kudz-k§ verman moged letíéi'ni górtad». muzik suiis süi: avat mun, lettéi, kudz-ke me leiiéa vazja prime'ta kuzav. no baba leíűis gortas. a muzik köti jagas, sen sija dir-Xi skere 40. Lakodalomról. 1. Élt-volt egy házaspár. Annak az embernek a felesége meghalt. 0 másodszor megnősült. Neki fiatal felesége akadt. Az ember elindult őszi vadászatra. Nos, elment az erdei vadászkunyhójába. Az asszonynak megparancsolta, hogy két nap múlva vigye el (az erdőbe) a tarisznyáját. És a felesége fölvitte neki a tarisznyáját. És elkezdtek ők főzni, enni. Az asszony megkérdezte az urától: «Hová (fordulva) imádkozol? Hol van a szentkóped (tkp. az istened) ?» — «Ott, a ház mögött egy nyárfa van, a nyárfa ágához imádkozom. Az asszony kiment imádkozni és elkezdett imádkozni. ((Istenem, hadd legyen az én férjem itt (tkp. ide) vak és süket, hogy se ne lásson, se ne halljon!» Az ember meghallotta az ő imádkozását. Aztán leültek vacsorázni? Az embernek elkezdett a szeme fájni vacsora közben, és a füle kezdett fájni. És megháltak. Reggel fölkeltek. Az asszony készült visszamenni haza. Az asszony így szólt az urához: «Yalahogyan talán haza bírsz menni». Az ember mondta neki: «Menj csak, menj (haza), valahogyan (haza)megyek a régi jelek után (igazodva)». Az asszony hazament, az ember meg az er-dőben maradt. Ott ő sokáig vagy rövid ideig élt és hazaindult és