Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

288 FOKOS DÁVID. 34. sud'ba. 1. va£§n ol§'ma-vil§'ma peU i sija ve'lema zev koii§r. i-gtpir sija medas tui-vivti jag§ pesla. mun§, mune i v§itíéa tes§ p§rié p§l''i sija sili suas : «kiHts§, babuska, medin h) — na mui — suas — mensim jud'éan, p§ris koner p§t'slié ? vot — suas — ríe-ku(

ts§m stsasje abu i ola zev kone'ras i nem-tor soini abu». a starik sili setas mesék i suas: vkit'űed'é górtad on vo, set'tsedz in raz i in vidliv». a starik piras jagas. pets mgdas gortas i oz vermi íe.rpi'tni i mes§'ks§ raías. a stavis je(

dMd

tsak. i sija pondas pel!§s vidni. i stav tsaks§ kiétas i suas: «muja menim tátié? mian asla'nim jagas una vijim)). i gortas mune. 2. si tui-victi lokt§ m§d perii p§l, t§z§ zev kon§r. i sija ad'dzas tsakje'sse i suas: ukujsem-kg mórt lebedle'ma jenlis tsakje'ssgn. sija §ktas i gortas nuas. i pondas pusi'ni. i setíée 34. A s o r s. 1. Régen élt-volt egy öreg asszony, és ez nagyon szegény volt. Egyszer útnak indul (tkp. elindul az úton) az erdőbe fáért. Megy, megy és egy öreg emberrel találkozik. És ez így szól hozzá: «Hová készültél, anyókám ?» — «De mit — mondja — kérdezgetsz tőlem, öreg szegény asszonytól? Lám —mondja — nincsen semmiféle szerencsém és nagyon szegényen élek, és semmi ennivalóm sincs». Az öreg ember meg egy zsákot ad neki és így szól: «A míg haza nem érsz, addig ne nyisd ki és ne nézd meg». Az öreg meg bemegy az erdőbe. Az öreg asszony hazafelé indul és nem bírja ki és fölbontja a zsákot: (ott) meg csupa fehér gomba (van). És elkezdi az öreget szidni és kiszórja a gombát mind és mondja: «Mire való ez nekem (tkp. mi [van] nekem ebből) ? Nekünk magunknak is sok van az erdőben». És hazamegy. 2. Azon az úton jön egy másik öreg ember, szintén nagyon szegény. És ez meglátja a gombákat és mondja: ((Valamiféle ember elhányta Istennek a gombáját». 0 összeszedi és hazaviszi. És elkezdi főzni. És oda bejön az öreg ember és