Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

ZÜKJÉN SZÖVEGEK. 265 3. askinas staruka tsgktg dssis nilsg katgdni seiüg-zg. starik ! katgdas, nilte kol'as. nilid vid'Uiéas, vid'tsiéas i etnas roktg souas ; kantg, ni petuktg, ni sirte oz verd. voinas loktas ves-kuza mórt i vodas űzni. nil vodas ggbgíé vilg, a ves-kuza mórt pglat'e. voinas ves-kuza mórt íséiUas, niltg bostas i silis nontg souas. askinas sad'masni i nilid kutas bgrdni, a ves-kuza mortid suug: «me Uáiti nonte sobdi-ndngn i soji.» ritnas bara vodasni. voinas ísétísas ves-kuza mortid i souas nilte, lijassg gsin vj,las sultgdas. askinas baiis loktas, nillis lisg meégkg te/sas i gortas nuuas. stai'uka ad'd'zas lijassg i kutas bgrdni. 3. Másnap az öreg asszony azt mondja neki, hogy az ő leányát vigye ugyanoda. Az öreg odaviszi, ott hagyja a leányt. A leány vár, vár és egymaga eszi meg a kását; (se) a macskának, se a kakasnak, se az egérnek nem ad belőle. Éjjel odajön az arasznyi nagysága (tkp. hosszúságú) ember és lefekszik aludni. A leány a padlóalj fölé fekszik, az arasznyi nagyságú ember meg az ágypolczra. Éjjel az arasznyi nagyságú ember fölkel, fogja a leányt és megeszi a csecsét. Másnap fölébrednek és a leány elkezd sírni, az arasznyi nagyságú ember meg mondja: «Én a csecsedet búzakenyérnek gondoltam és megettem.)) Este megint lefekszenek. Éjjel fölkel az arasz-nagyságú -ember és megeszi a leányt, a csontjait az ablakba (tkp. az ablakra) állítja. Másnap megjön az apa, a leány csontjait (tkp. csontját) zsákba rakja és hazaviszi. Az öreg asszony meglátja a csontokat és sírni kezd. Jegyzetek: Ez a mese ugyanattól a közlőtől való, mint &z előbbi. 1. bos \. 23. mese 7.: keris és itt 2.: sglis \ sondini, V. iontini | nin, CZEMBEB füzetében nin. Vö. LYTK. nin. 2—3. d'éngase t'églgi dod tejsasni ^eHLrn ITÉJIHÍÍ BO3* saRjra^yTt' [ esin, esin 1. 21. mese.