Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Sebestyén Irén: Finn jelzős szerkezetek 117
FINN JELZŐS SZEEKEZETBK. 145 hijppacunda (MLF. II. 1) ca második a jönköpingi püspökség5 ; jos . . . olisit káynyt Turun kaupungissa (KIVI II. 138) 'ha jártál volna Turku városában3; Babylonin kaupungissa (no. 163) 'Babylon városában5 . Az a kettősség tehát, mely a földrajzi nevek szerkezeteiben a magyarban kimutatható, a finnben is megvan. A birtokviszonyos szerkezet eredetét a finnben nem látjuk ugyan tisztán, de azt megállapíthatjuk, hogy legfőképpen analógiás úton terjedt el a használata. A magyar nyelvtörténet, valamint a rokon nyelvek adatainak tanúságait a finnre is alkalmazva, ki lehet mondani, hogy a nem személyekről elnevezett helynevek eredetileg a finnben sem birtokos jelzői a földrajzi fogalom nevének.*) 3. A finnben — éppen úgy, mint a magyarban és a többi finnugor nyelvben •—jelzőül használatos a puszta anyagnév. Az anyagnévi jelző és a jelzett szó összetétellé kapcsolódott; másféle jelző nem férkőzhetik közéjük, de az anyagnévi jelzőnek még külön melléknévi jelzője is lehet. Példák: kultaheiná (Kai. 20: 369) 'aranyszéna5 ; Kultakangasta kutoivat (Kai, 41: 107) 'aranyvásznat szőttek5 ; miná annan kultakengát (Sat. I. 198) 'aranyczipőt adok5; se tyttö túli kolmella kultalaivalla (Sat. II. 96) 'az a leány három aranyhajóval jött'; minulla on semmoinen kultahattu (Sat. II. 111) 'nekem olyan aranykalapom van5; náytti kultasormustaan (Suomi II. 16: 192) 'megmutatta aranygyűrűjét5; Se oli kultarahoja táynná (Suomi *) Vő. KEETÉSZ 34. — Az észtben a tulajdonnév és a földrajzi forgalom neve közt birtokviszony van : Reini jogi 'der Fluss Khein5 ; Ría linn 'die Stadt Eiga'; Peipse jáfv 'der Peipus-see5 etc.; sürel Reini jŐel, süres Ria linnas, sügavast Peipse járvest (WIEDEMANN Ehst. Gramm. §. 192). Az idegenszellemű értelmezős szerkezet is megvan a finnben és az észtben egyaránt. Ha a földrajzi fogalom neve összetett főnév, mindig megelőzi a tulajdonnevet és felveszi a viszonyragokat: paakaupungissa Helsingissá stb. (SETALA Lauseoppi 19); — pea-linnas Berlinis c in der Hauptstadt Berlin5 (WIEDEMANN Ehst. Gramm. §. 192).
