Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Sebestyén Irén: Finn jelzős szerkezetek 117

118 SEBESTYÉN IEÉN. miehe-t 'a fiatal(ok) emberek, suure-ssa talo-ssa 'nagy(ban) házban' kollme-lle lapse-lle 'három(nak) gyermeknek3

.

1

) A többi finnugor nyelvből azt következtethetjük, hogy a jelzőnek a jelzett szóval való megegyeztetése a finnség külön életében fejlődött ki. Erre külömben magában a finn nyelvben is találunk bizonyítékokat. Azok az ú. n. ragozhatatlan melléknevek, a melyeket kivételekül sorolnak fel a nyelvtanok, elszigeteltségükben a jelzőnek ősi finnugor alaki sajátságát őrizték meg. Ilyenek: aika 'meglett; igazi, derekas, stb.", ensi 'első; jövő', eri 'külön', joka 'minden5

,

kelpo 'derék', koko 'egész', laatu 'derék', nyky 'mostani'; pikku 'kicsi', viime '(leg)utóbbi; múlt'.2

) Pl.

aika vauhdilla (Sat. I. 163) 'ugyancsak nagy sebességgel'; saan itselleni ehká kelpo akankin (KIVI II. 321) 'talán derék asszonyt is szerzek magamnak'; viime vuonna 'múlt évben' stb. A népnyelvben változatlan jelzőként állanak olykor a következők is: aimo 'derék, kitűnő, kiváló, pompás'; oiva c

derék, kitűnő'; mennyt 'múlt3

:

aimo sotaasussa (SETALA: Suomi II. 16 : 36) 'pompás harcziöltözetben'; aimo annoksen pihkaa (KIANTO 11) 'derekas adag mézgát'; oiva tavat, oiva lailla, oiva hádt (SETALA Suomi II. 16 : 36) 'helyes szokások, helyes módon, derekas lakodalom3; mistá se on

mennyt yöná tullut .. .' (Sat. II. 1. 'honnan jött az a múlt éjjel?5 A régi nyelvből más példák is kerülnek elő: Ennen pyhá mieften páiuá (MLF. II. 76) 'mindenszentek napja előtt5; walborgmefsun ia pyhá mieften páiwán waihelle (MLF. II. 79) 'Walborgmise és mindenszentek napja között'; Tállá taual tule vapaas miesten heidhen kuningastans paluella (MLF. II. 8) 'ilyen módon kell a szabad férfiaknak az ő királyukat szolgálni3.

3

) *) De vö.: kolme mies-ta 'három ember5

v. 'három embert'. 3) Vö.

SETALA Lauseoppi 18. 3) A melléknévi (igenévi) jelző az észtben is megegyezik a jelzett szóval. A revali nyelvjárásban azonban «die Declination des Adjectivs (und Particips) nur dann vollstándig ist, wenn es alléin substantivisch steht, mangelhaft aber, wenn es als Attribut vor einem Substantiv steht, z. B. rikkaste önúistus 'das Glück der Eeichen', aber rikka imimeste ö. 'das Glück der reichen Leute5

(WIEDEMANN

Ehst. Gramm. § 111.). Ö — «... In