Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

96 KERTÉSZ MANÓ. suk: Ty kyk kőwettek enghemet az wyonnan való zyleteesben (415), — MOLNÁR ALBERT azonban már azt írja: Először az uyjonnan szuletésnec természetit magyarázzuc meg (Scult. 682b). — A népnyelvből: Gyenge vállad, piros orczád, kék szemed — te okoztad akasztófán vesztemet (Népk. Gy. I. 232). A történeti fejlődésnek ez az iránya hozta létre a magyar összetett szavaknak azt a csoportját, a melyeknek első tagja határozó, a második tagja pedig igéből képzett főnév: a szemrehányás, nagyravágyás és társaik csak azóta lehetségesek, a mióta a fejlődésnek ez az iránya nagyobb erőre kapott, mert hiszen még nem is nagyon régi emlékekben olvassuk: Méltatlan szemre való hányásokat hallottam (KÁR. Bibi. I. 480); oh veszedelmes nagyra való vagyas (Lép. P. Tük. I. 114); a nagyra való vágyása ismét uralkodni kezd benne (MIK. Mul. N. 193). — Hasonlóképpen azt mondhatjuk ma: ékesen szólás, együtt munkálkodás, — míg régi nyelvünkben: az ő ékessen való szollásánac mestersége szerint (ZVON. Post. I. 1); együtt való munkálkodás (ILLY. Préd. I. 164). Az ilyen való-nélküli összetett szavak és kapcsolatok elterjedését elősegítette az a körülmény, hogy mai nyelvérzékünk szerint ezekben a szerkezetekben a határozó az igéjével szoros egységet alkot és a szóképzés nem a puszta igéből, hanem a határozóval egybeforrt igéből történik: [szemrehány} -f- ás, [ékesen szól] + ás stb. Talán még nagyobb mértékben apasztotta a való használatát az a körülmény, hogy egyes ragos ós nóvutós határozók jelzői viszonyban felveszik a melléknévi -i vagy -s képzőt: a kurucz nóta még eddig való hajlékról beszél (THALY, Adal. II. 322), de ma már inkább eddigi hajlékot mondunk; magán való életet élt (ZVON. Post. I. 375): magános életet élt. Hon való ellenség chostes domesticus'

(DECSI, Adag. 295): honi ellenség (a honi melléknevet a NySz. Eákóczi előtti korból nem ismeri). Az itt való, ott való helyett is inkább itteni, ottani járatos. — A névutóknak szinte mindegyike felveheti az -i képzőt, legalább az irodalmi nyelvben; de a népnyelvben is lehet rá példát találni: rend kivül való munka (DECSI, Adag. 84): rendkivüli ajándék (Tört. Tár Új f. IV. 32); fold alat való pinczék (COM. Jan. 102): föld alatti pinczék; forrás víz mellett való termo ág (MA. Bibi. I. 47): forrás víz melletti termő ág; természet felett való vég