Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1
FINNUGOR JELZŐS SZERKEZETEK. 95 jiwtal q,lné yard makwát 'a hegybéreznek fátlan levő tágas térségén5 (uo. IV. 10); törtal q,lné jqmés puykél 'kendőtlen levő szép fejjel' (uo. III. 397). — Ez a kifejezés ugyanott előkerül igenév nélkül is: törtal jamés puykél 'kendőtlen szép fejjel'; kétségtelenül ez az eredetibb szerkezet, s az igenévvel való pleonasztikus; külömben is gyakoribb a vogulban az igenév nélküli szerkezet: yaétal yum 'ismeretlen férfi' (uo. III. 178); kent t a l-ke sau %um, tq,rtal-ke s au né 'sapkátlan sok férfi, kendőtlen sok nő5 (uo. IV. 66); namtal tutiita at laple'it caz ő nevetlen ujját sem birja felemelni' (uo. IV. 147). A mint látjuk, a nap levő, néhai való-féle jelzők és rokonnyelvi megfelelőik a határozó jelzők szerkezetének analógiájára keletkeztek. Ha tehát nem is fogadjuk el SiMONYinak e szerkezet keletkezésére vonatkozó magyarázatát (NyF. XLVII. 2) és KALMÁRnak a jelzőről való elméletét (NyK. XXXIV. 88), a mely SIMONYI magyarázatát támogatja: mégis — ez újabb magyarázat mellett is — megáll SIMONvmak az az eredménye, hogy a nap levő, hó levő jelzői használata nyelvünk ősi tulajdona. Mert hiszen ha másodlagos fejlődés eiedménye is, csakis olyan nyelvben jöhetett létre, a melyikben megvan e fejlődós lehetőségének mondattani feltétele: a határozói jelzőnek a jelzett szóhoz a való igenévvel történő kapcsolása. Ez a feltétel megvan a vogulban és az osztjákban is; az analógia pedig a nyelveknek kezdettől fogva való fejlesztő és változtató ereje. * * * Említettük, hogy a határozós jelzőnek igeneves kapcsolása a magyar nyelvtörténet folyamán mind szűkebb körre szorul; már a XVI. századbeli nyelvemlékekben feltűnik, hogy a való a határozós jelző és jelzett szava közül el-elmarad: Terök János vitézsége és Kassába jevése (BMK. III. 22); királné asszonnak fiával budosását (uo. III. 10); ez világból kimenetnek utánna (TOLDY, EMPass. 144); az tóban sokáig állásáért (uo. 161); tetszék vidámsággal való nagy csudának, úgymint egy álomból feltámadásnak (KMK. II. 51); az Nagy Szent Pál apostolnak életéről és haláláról szép história (uo. IV. 173); az királfi ellen hamisságát érték (uo. III. 29). — A Jord.-k.-ben még azt olvas-