Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

92 KERTÉSZ MANÓ. 'bárhol levő nyusztfészekbe ültették őt erre5

(uo. IV. 226); yoial qlné tqw "bármerre levő galy' (uo. III. 4 47); yotál q,lné sát sám 'mindenfelé való hét vidék5 (UF. XI. 49); yotal q,lné nájiy sat má-lqmténnél 'mindenfelé levő istennöcskét uraló hét világtájad felől' (uo. II. 131); yotém q,lné yátélt 'valamelyik (vhogyan való) napon5 (uo. II. 190); khotel ál ép a tani ét 'honnan való emberek' (uo. IV. 352); Hapci qlné mát 'közel való vidékek5 (uo. II. 58). Osztják, yuwdlta ölti liter; say liten 'messzire levő ujjas köntösünk ujja5

(ONGy. 151);

joy11 ölti Iqndy sáp dl 'hátrafelé való eres nyakkal5

(uo. 20);

yanadiiiman oldi neyyoi olmen 'rejtőzködve való ember vagy5

(PÁPAY,

Nyelvi 10); yotas ölti iki 'valamerre levő öreg5

(ONGy. 43);

tárni yodi oldi uai 'ez milyen [hogy való] állat5

(PÁPAY,

Nyelvi 87). A határozó ragtalan: nol tal ölti % ölöm eumem orrhegyre való három csókom5

(ONGy. 13);

p ey k taj ölti ár kel 'foghegyre való sok beszéd5

(uo. 23). A jelzőül álló határozónak ez a kapcsolása módja nyomot hagyott a magyar szókincs fejlődésében is: innen szakadt ki egy sereg, immár önálló jelentéssel bíró összetett szavunk, a melyeknek a második tagja való; ilyen például: fülbevaló, nyakravaló, fejrevaló (Dunántúl: fejkendő), zsebbevaló 'zsebkendő5

, ennivaló, útravaló, lábravaló, mellrevaló 'pectoralis, pectorale, amiculum5

(C);

szemén való 'a szarvasmarha betegsége5

(Dunántúl); alattvaló, följebbvaló, holvaló 'utensilia, suppellex, vasa5 (MA.): keth ládában aprólék holwalo, ky warro assonyallatnak walo sersam (OL. Nád. 41). Sőt ezeket az összetett szavakat nyelvünk tovább is tudja képezni és ilyen, az indg. nyelvekben elképzelhetetlen szavak keletkeznek: alávalóság, jóravalóság, örökkévalóság. A való igenévnek az a szerepe, hogy a jelzői határozót jelzett szavához fűzze, a nyelvtörténet folyamán — a mint később ki fogjuk mutatni -mind szűkebb körre szorul; de az a gazdag használata, a melyről régi nyelvünk tanúskodik, belevitte hajdan ezt az igenevet olyan kapcsolatokba is, a melyekben tulajdonképpen nincsen helye; csak a határozós jelzői szerkezetek analógiájából magyarázhatjuk ezeket a kapcsolatokat: a) Arra való nézve: az igenóvnek közelebbi meghatározója