Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

FINNUGOR JELZŐS SZERKEZETEK. 91 nélkül való kiáltástól (Com. Jan. 52); makula nélkül való Szűz Mária (Tört. Tár Új f. XII. 600); tövis nélkül való rosak (ILLY. Préd. II. 258); vyz nekűl való folyhoknec neuezte (Mon. ApoL 346); a dolog nélkül való létei igen nagy dolog (MIK. Tör. Lev. 202). Az ew veer zerent való mennye (Érdy-k. 419); mert fölülmúl ez szentséges gondolat minden egyéb test szerént való jó dolgokat (TOLDY, RMPass. 68); termezet zerent való állat (Dom.-k. 155); avag törvény szerint való idejűek avag időtlenek (Ver. Verb. 182); az rend szerint való sido doctorok (Észt. T. lg. Any. 94); megengedvén mások a paradicsomnak valóság szerént való lételét (MOLN. IÉpül. 8). Ez a bő magyar példagyűjtemény, a melyet a végtelenségig lehetne szaporitani, nyelvünknek olyan sajátságát mutatja, a melynek megfelelőjét a vogulban és osztjákban is megtalálhatjuk: Vogul.*) sqpakél qlné jqmés la'ilél 'csizmával való jó lábbal5

(VNGy. IV. 62); na kin vajil qlné kwoldn 'bűnszerző harisnyával levő házában' (uo. IV. 177); Polém-tvmén vátat qlné jelpin matat 'a Polem folyó tava partján levő szent helyen' (uo. I. 37); mir-küéejV qlné yum fnép gazdájául levő ember' (uo. IV. 337); möt vármdl'él qlné ne 'más állapotban (dologgal) levő nő'(uo. IV. 405); khgre-pqxt qlné khqrpénét 'a szélén álló ligettel együtt' (uo. IV. 408); ti ma qlné nép vitén, ti ma qlné yumin vitén 'e földön levő nős vizre, e földön levő férfias vízre' (uo. I. 54); kit-pis qlpd yasdp-p al 'kétfelé való szobarekesz' (uo. IV. 235); ti püska-kiivért qlné vitel ajtain 'ebben a hordóban levő vízzel itasd' (uo. I. 69); jolén qlpá la'ilén pupV 'lent lévő lábas istenke' (UF. XI. 69); jüwl'é qlné tán in sipém 'hátrafelé való [irányuló] eres nyakam' (uo. III. 153); jüté qlné kér in sukém latkati 'hátul levő patkós czipőm alásüpped' (uo. III. 6); tll qlné yqtél 'az ezután való nap' (uo. III. 403); yot qlné mákdnél 'bárhol levő kedves helyről' (uo. I. 59); %otál' qlné nir-xal 'mindenfelé levő vessző köze' (uo. III. 314); yoial qlné no%s piiin ta unttuwés *) A határozó néha ragtalan.