Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

78 KERTÉSZ MANÓ. IV. 124); és ugyanabban a költeményben található a szerkezet ilyen formában: kurká no Ipa jqmés yap ctyúk

orrú jeles hajó5

(uo. 123). Vagy:

aykér tal'éy ül'pásin jqn/imé c

sűrű csúcs[ú] czirbolyafenyvestől van körülvéve' (uo. IV. 217) — és peri taléypd nanklasin jqnyimé "görbe csúcsú vörös fenyvestől van körülvéve5 (uo.). Az összetett melléknévi jelző tehát a fgr. nyelveknek újabb fejlődése; de azért ennek van egy érdekes sajátsága az indogermán nyelvek hasonló mondatbeli viszonyaival szemben: a finnugor nyelveknek ezek a jelzős kapcsolatai mindig a jelzett szó előtt állnak, az indg. nyelvek, mivel az ilyen összetett szókból nem képeznek melléknevet, vagy az ú. n. genitivus qualitatissal, vagy valamilyen praepositiós fordulattal fejezik ki az illető fgr. szerkezetet; mindkét esetben a jelző követi a jelzett szót: nagy tehetségű ember: vir magni ingenii — ein mann von grosser; begabung % oi-vanmap jiba cder uhu mit dem menschenantlitze

5

(PATK.

24). — Aránylag kevés esetben tudnak csak egyes indg. nyelvek is melléknevet alkotni az ilyen jelzős kapcsolatokból (kékszemű leány: n. ein blauáugiges mádcheri). Az itt következőkben egy kis példagyűjteményt állítok össze a vizsgált fgr. nyelveknek ilyen összetett melléknévi jelzős szerkezeteiből. Még pedig először olyan jelzős kapcsolatokat közlök, a melyekben az összetett melléknév első tagja nem képzett névszó. Magyar. Ky ywuel w haylokabool keth nemé allathnak eressege (Keszth.-k. 53); két élu szekercze (COM. Jan. 150); titok bontó s nem erősítő az sok feleségű ember (MNyil. Agend. 338); nyilvánvaló gonosz életű emberek (EMK. V. 219); pajták, csűrök, majorok mind az ő bű-markíi költségén épültek fel (Szeg. Aqu. 100); semmi intésnek nem engedő kemény nyakú ember (Kisv. Adag. 215); kevéj népű Csekefala (KRIZA, Vadr. 90); kiről arán zaiw zent János zol (Nád.-k. 55); nagy fel zowal zola az angyal zaiu zenth Dawyd (Érs.-k. 115); szíj hátú fakó ló, szíjhátú piros pejparipa (Nyr. XXII. 521); az farkas szájú tanítóknak minden rongyos patvarokat csak ezekkel az álló seregekkel is le csopülhettyúk (PÁZM. Kai. 499); csak a szép aranyruhás legény járt az eszibe (Népk. Gy. IX. 32); sugár szárnyú sojmocskám