Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

FINNUGOR JELZŐS SZERKEZETEK. 57 Mármost röviden összefoglalva e fejtegetések tanulságait, megállapíthatjuk, hogy a változatlan anyagnévnek jelzői használata finnugor mondattani sajátság; kétségtelenné teszik ezt különösen az olyan szerkezetek, a melyekben az anyagnévnek is, jelzett szavának is lehet még egyéb jelzője: magy.: egy szederjes bársony gyöngyös szoknya; v o g.: pal-%aX-jiw voikén sükém c

fél nyírfa fehér hajtórudam';

osztj.: ma yaé-iu% idm sengefí uisem r

én egy fűzfa jó botot fogtam'. Ez ősi szerkezet mellett megindult a legtöbb rokonnyelvben az a folyamat, hogy a jelzői anyagnévből melléknevet képeznek ; a magyarnak azonban még most sincsen ilyen anyagnévből származott mellékneve [aranyos pálcza mást jelent, mint arany pálcza]. Az a magyarban és vogulban feltalálható szerkezet, hogy az anyagnevet a létige participiumával kapcsolják össze (arany való, aranyból való), analógiás hatás eredménye; egy fontos fgr. sajátságnak olyan területre jutása, a melyen eredetileg nem volt szokásos; erről majd e dolgozat utolsó fejezetében bőven lesz szó. VII. A magyar jelzős szerkezeteknek egyik legsajátságosabb fajtája az, hogy a mértékjelölő főnév valóságos jelzője annak a szónak, a melyre vonatkozik. — Mindig tanulságos a finnugor szerkezeteknek a megfelelő indg. szerkezetekkel való összehasonlítása; de egyiknél sem olyan érdekes, mint éppen a mértékjelzőnél. Magyarul azt mondom: egy pohár jó bor; németül: ein glas guten iveines, francziául: un vérre de bon vin, angolul: a glass of good ívine. A mint látjuk, az indogermán nyelvek genitivusba, ill. partitivusba teszik azt a szót, a melynek részét veszik, a magyarban pedig változatlan marad ez a szó. A külömbség még feltűnőbb lesz, ha megfigyeljük, hogyan viselkedik ez a szerkezet külömböző mondatviszonyokban : koczintottunk egy pohár jó borral, mondom magyarul; wir stiessen an mit einem glase guten weines — mondja a német. Ha mármost a külömbséget szabályba akarjuk foglalni, megállapíthatjuk, hogy az indg. nyelveknek e fajta szerkezeteiben a mondatbeli viszony hordozója a mértékjelölő szó, az a szó pedig, a melynek részét vesszük, változatlanul partitivusban