Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor határozós szerkezetek 161

FINNUGOR HATÁROZÓS SZERKEZETEK. 233 mun§ kíies 'zwischen der freundin und dem manne kochet sich gar ein ei5

PORKKA

47. — P) nyK. ik pades solten . . . k§nam kerdes c

wenn er vermag sie in einem topfe zu kochen'

KAMST. 209 | kCzar. tumdnefd kalp akes et solőaUhn c

in der schale eines eichenzapfens kochte ich ihn' PORKKA d. 105. votják: ton tani kesmektps vaisa muists tubisa t'atsi musir leétisa da'éa 'bringe kufen her, sammle deinen honig ein und braue dann hier met' WICHM. II. 56. osztják: a) KK. vos yadoy teda ene püda tég matajet cfür die mahlzeit der stadtbevölkerung wurden sie (die renntiere) in einem grossen késsel gekocht' PATK. 94 | É. udé-dr)nd@ uunzmdn i pelgdl putna mollémdn c

a keskeny állú lazaczunk egyik felét a fazékban főzzük meg' uo. 138. — p) É. nvn Isi kaudrlen seda c

te is főlsz itten'

PÁPAY: UF. XV. 13 || í soyal jputna (loc?) kaudr'sdllí ca [tokhal] másik felét üstben megfőzte' uo. 103. vogul: E. után ponsáslaln 'főzd meg tűzön" MŰNK. VogNGy. I. 151. fagy finn: a) orja suistui suin lumehen, pdin paleutui*) p a kka s éhen 'a szolga szájjal a hóba esett, fejjel a fagyba fagyott' Kant.3

III. 26 (268. 1.). — (3) karhu meni ja piti hdntddnsa, láhteessá, niin kauan ettá se jadtyi sinne a medve ment és farkát a forrásban tartotta addig, mig odafagyott' Kans. I. 35 | ja sitten jadtyi hanta s i i h e n kiinni cés

;

azután odafagyott a farka5

uo. 42 I niin sen hanta katkesi, kim jadtyi sinne aventaan 'hát a farka, mikor odafagyott a lékbe, elszakadt' uo. 40 | kun kettu luuli hdnndn hyvasti kiinni jddtyneen av antoon, niin meni Ilmolaan /mikor a róka azt vélte, hogy a [farkas] farka jól belefagyott a lékbe, hát elment Umolába' uo. 55. -— f) kuin ölette pahat} tdhdn kylmdmme, kuclemme kaikki

'mivel rosszak vagytok, ide fagyunk, halunk mindnyájan' uo. 184 | siitd ja hanta kylmi av antoon hdnelld 'aztán már belefagyott a farka a lékbe* uo. 49 | kylmi hdnndstd sülien av antoon *) Alapszava pala- 'ég'. Vö. tulipalo pakkanen /rettenetes fagy' (tulipalo 'tűzvész, égés') Kans. I. 55.