Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

14 KERTÉSZ MANÓ. Melléknévvé válik és a ravasznak (rókának) csak egyik tulajdonságát (versutus, astutus, listig) jelenti a jelzői használat következtében: az ördögnec mordekon rouasz szolgai (BORN. Evang. I. 93); vajh! te ravasz világ, mely hütetlen te vagy (KMK. III. 13). Érdekes e tekintetben a jámbor szó története; már SYLVESTER JÁNOS jó embernek, tehát jelzős főnévnek elemezte; első emlékei is főnév voltáról tanúskodnak, mert neki magának vannak melléknévi vagy főnévi jelzői: ha ez nagy zent jámbor eelyen yghen feelt (Erdy-k. 10); monda neki az pap jámbor (Virg.-k. 25); vala egy zerzetes yambor (Erdy-k. 593). — HORGER ANTAL közlése szerint a jámbor-nak Erdélyben bizonyos használatban még ma is megvan a főnévi jelentése. Egyébként a mi a jámbor < jó ember származtatást illeti, azt teljesen tisztázta SIMONYI, a mikor kimutatta, hogy a jó ember, vir bonus a középkorban Európaszerte használatos megtisztelő czím volt (M. Nyelv1

, I. 129, Nyr. XVII. 486). Újabban különösen érdekes adalékokat szolgáltatott hozzá, egy XIII. századbeli magyarországi latin emlékből mutatván ki ezt a kifejezést: ubi cum essent quidam boni homines, de provincia Zounuc, scilicet Michael comes de villa Pou et alii boni homines (Váradi Reg. 26, Nyr. XLI. 188). — Hasonló a kfn. guot man, fr. bonhomme. Még csak az etimológiájának se kellett elhomályosodni, hogy jelzőül szerepelhessen, ismerve az ilyen magyaros kapcsolatokat: beteg asszony galambom, főember szolgám; meg is találjuk a jelzői használatát már a kódexek korában: vala egy időben nemynemew jámbor ember (Erdy-k. 338b); zerze némely jámbor vytezt, kynek vala neue Karoly (MargL. 181). — Eredetének elhomályosultával valóságos melléknév lesz, már CALEPINÜS is probus-nak értelmezi s a régiségben meg a népnyelvben egyformán melléknévnek érezzük: én is megesmértem jámbor hűségedet (EMK. II. 32); az jámbor vén ember ő gyermekiért mindennap imádkozik életjekért (EMK. IV. 59); bizony mindjárt nyitom, édes jámbor uram (Népk. Gy. I. 229); jámbor jó anyám szavának hittem, mind a szentírásnak (KRIZA, Vadr. 159). Mai nyelvérzékünk szerint két derék szavunk van : egyik a rumpf, leib jelentésű főnév, másik a praecipuus, insignis jelentésű melléknév. Sajátságos, hogy mennyire izolálódott egymástól