Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

FINNUGOB JELZŐS SZEEKEZBTEK. 15 ez a két szó, pedig alakjukban teljesen megegyeznek; tudtommal csak a dunántúli nyelvjárásokban történt némi alaki elszigetelődés is, mert azt mondják: derekam, derekadat, de: a csirkéim má igen derékek. — A melléknévi jelentés a jelzős viszonyból sarjadt ki. A derék szó, mint a test legnagyobb és egyik legfontosabb részének a neve, jelzőül használva kezdetben azt jelentette, a mit ma a fő, fontos szavunkkal fejezünk ki: az deereek yárth wt mondatyk orzaag wtnak (Érdy-k. 35); Amhád passa irkezik az császár dirik erejével (Mon. írók III. 95); no már, hallgassátok az derék krónikát (EMK. III. 10); derék ostrom vecsernye korig tárta (uo. 154). — Az ilyen kapcsolatokban mint: derék szép seregét ott két felé osztá (uo. III. 21) — már kezd az eredeti jelentés elhomályosulni és már nem főseregre gondolunk, hanem erős szép seregre; derék ember: a nép ajkán még ma is csak erős, jól megtermett ember és csak az irodalmi nyelvben és a köznyelvben jelenti egyúttal a jóravaló, becsületes embert is. Aránylag nem nagy múltú jövevényszavaink néhánya is átment ezen a kategoriaváltozason. SIMONYI meggyőzően mutatta ki, hogy a mi dús szavunk a velenczei dogé megfelelője (Nyr. XXIX. 49). MURMELLIUS értelmezése szerint consal: Dus; az Erdy-k.-ben meg éppen a velenczei diís-xől van szó: vala kedeeg keesla kyralne ázzon Bwrgwndyay Sydmond kyral attyaffyanak leánya kynek Wylhelmus vala newe kyt neemet czazaar tett venecczeben dwfaa (Erdy-k. 395b). — Aztán jelent nagy urat, vezért, fejedelmet: romái dúsnak nemzecsegeből támada (Debr.-k. 212); Mathé duzs mindiarást hadat támaszta (HELT. Krón. 64). — A dúsok természetesen gazdagok, a mint sokszor ott is van a gazdag szó a dús jelzőjéül: vala neminemű nag, kasdag duznac eg fia (Tel.-k. 84); egy kazdag dus leányát vötte vala (VALE. Gen. 32). — Mivel a gazdagság a dúsnak egyik sajátsága, nagyon könnyen vehette fel maga a dús szó a gazdag jelentést az ilyen kapcsolatokban: vala Constantinapolban egy yeles dwz polgár (Erdy-k. 447). A jelentésváltozás a XVI. század elején már befejeződhetett, mert CALEPINUS a dúst már locuplés, opulentus, perdives-nek értelmezi. A fukar szó, a mint ismeretes, a XVI. században Magyarországon oly hatalmas bankár családnak, a Fuggerek nevének