Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Németh Gyula: A török-mongol nyelvviszonyhoz 126

A. TÖKÖK-MONGOL NYELV VISZONYHOZ. 129 lembe véve, hogy ezek a nyelvek a mongolsággal nagyon sokat érintkeztek, feltétlenül arra kell gondolnom, hogy ezek a szókezdők török jövevényszavakban kerültek a mongolba. Végkép eldönti ezt a kettős, hármas alakok előfordulása. A török jüz carcz

5

szó négy alakban fordul elő a mongol-mandzsu nyelvekben: 1. mong. jez, % mong. gisün, 3. mong. niyur, 4. mandzsu dere (azt hiszem, ezeknek az egyeztetéseknek a helyességében EAMSTEDT sem kételkedik). Hogy ebből a négyből legalább is három alak három külömböző korszakban, vagy a mi ezzel egyértékű: három külömböző török nyelvből került a mongolba, az mindenki előtt világos. Ugyanez a példa átvezet bennünket egy másik jelenségre. Tudjuk, hogy a köztörök -2-nek a mongolban -r- felel meg, de -s-es alakokat, sőt dubletteket is bőven találunk. Arra lehetne gondolni, hogy az alaphang kettős fejlődése valamely (ma ismeretlen?) hangtani feltétel következménye. De ez először is nem bizonyítható. Másodszor miért van a jüz mongol megfelelői, a jez, faun, nur között a kezdő mássalhangzóban s a vokalizmusban is oly rendkívüli eltérés ? Aztán ugyanennek a differencziálódásnak az eredménye-e a köztörök z-s alakok mellett előforduló néhány r-es alak, mint esag. koz 'izzó szén' «N» oszm. kor id., oszm. uzak "messze' ~ irak id., oszm. -maz (tag. prses. 3. sz.) «y azerb. -mar, oszm. samiz 'kövér' ~ sámir- 'kövéredni', gőz 'szem' ~ gbr- 'látni', volgai diai. -kar (fact. k.) ~ -kaz stb. ? Vagy hogyan magyarázzuk meg ezzel a feltevéssel az ilyen alakokat, mint csag. ökür, tung. ogus (a köztör. öküz 'ökör' megfelelői)? Én nem látok rá más módot, mint azt, a hogyan azokat az eseteket magyarázzuk, mikor a köztör. -z- helyén a csuvasban z-t, az a helyén a-t, az a helyén e-t találunk: t. i. átvétellel. Kétségtelen dolog, hogy a török-mongol nyelvek sokszor és erősen hatottak egymásra (lehet, hogy véletlenül rokon nyelvek is*) s egy-egy nyelvjárás hangtani sajátságai visszatükrö*) Az erről szóló régi hagyománynak nincs semmi értéke. A mint ANONYMUS a korabeli viszonyokat írja át a honfoglalás korába, ugyanúgy tesznek a XIII. sz. arab és perzsa történetírói a törökök és mongolok viszonyával. Nyelvtudományi Közlemények. XLI1I. 9