Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Németh Gyula: A török-mongol nyelvviszonyhoz 126

A TOROK-MONGOL NYELVVISZONYHOZ. 127 I. RAMSTEDT a török-mongol nyelvekkel mint egy alapnyelvre visszamenő rokon nyelvekkel dolgozik, én pedig ezt a rokonságot semmi esetre sem látom bebizonyítva, s feltétlenül nyomós okaim vannak arra, hogy a török-mongol egyezéseknek legalább is nagyobbik részét (RAMSTEDT szerint elenyészően csekély részét) ne ősrokonságból, hanem átvételből magyarázzam. Hiszen a kutatásnak nem kell szükségszerüleg abban az irányban haladni, hogy biztos ismereteink gyarapodásával minél több nyelvet, majd nyelvcsaládot foglaljunk egy kalap alá. Kövessük őszintén a rerum cognoscere causas elvét. A nyelvtudománynak azon a kis mezején, melyen eddig többé-kevésbbé látszanak munkás kezek nyomai, használtuk bizonyos kapcsolatok kifejezésére egy-egy kis területen a rokonság fogalmát. Hogy ezt majd később, a messzebbmenő kapcsolatok kimutatásánál meg tudjuk-e tenni, azt ki tudná megmondani? Én a magam részéről nem hiszem. Ez a törekvés, mely csak a rokonságot akarja minden áron bebizonyítani, s a mely olyan szörnyetegeket hozott a világra, mint a TROMBETTI sokat emlegetett munkája, végtelen kárára volt eddig a török-mongol nyelvtudomány módszeres müvelésének is. Egy pillantás "WINKLER munkáiba elég, hogy erről meggyőződjünk. Czéljában elhibázottnak kell tartanunk RAMSTEDT kísérletét is, ki a SUS. Aik. XXIV. kötetében a török-mongol nyelvek számneveit igyekszik egymáshoz közelebb hozni, hogy a két nyelvcsoport rokonságát valószínűbbé tegye.*) Mindenféle nyelvtörténeti kutatás lelke, kiindulópontja a hangtan. Ez adja meg a további kutatás szilárd alapját. És a török-mongol hangtanban találunk egy-két jelenséget, melyet semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni s melyre már a ZDMG. LXVI. kötetében írott czikkemben (Die türkischmongolische Hypothese) felhívtam a figyelmet. Az ott érintett gondolatot most bővebben ki fogom fejteni. Mindnyájan tudjuk, mily rendkívüli tévedésekre vezetne *) Vö. a ZDMG. LXVI. kötetének 560—5. lapjain hozzáírt észrevételeimet.