Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Németh Gyula: A török-mongol nyelvviszonyhoz 126

A török-mongol nyelvviszonyhoz.^ A NyK XLI. kötetében «Egy török-mongol hangtörvény» czím alatt az oszm. t- ~ köztörök t- ~ mongol c- és oszm. d~ köztörök t- ~ mongol s- megfelelést bizonyítgattam. EAMSTEDT a NyK. idézett helyén kétségbe vonja megállapításaim helyes voltát s azt igyekszik kimutatni, hogy a köztör. í-nek az oszmanliban d-re és í-re való válása az oszmanliban végbement mondatfonetikai jelenségekből magyarázandó s hogy egyeztetéseim, a melyek alapján a fenti hangtörvényt felállítottam, nem állják ki a bírálatot. EAMSTEDT czikke több tekintetben hálára kötelez. Először is alkalmat ad némely dolgokat bővebben kifejteni, a melyeket első czikkemben futólag, sokszor csak egy szóval említettem. Másodszor hálásnak kell lennem EAMSTEDT iránt munkám érdekében, hogy ő, a ki az oly kevés hivatottak közül való, elmondta megjegyzéseit. Harmadszor köszönöm neki, hogy nagy terjedelmű mongol ismereteivel és kézirati anyagával egy pár kétesebb egyeztetésemet megdöntötte vagy megerősítette. Mert megállapításomat, mint a következő sorok bizonyítani fogják, bírálata után sincs okom visszavonni. Válaszomat négy részre osztom; először szólok a török-mongol nyelvviszonyról általában (ebben van a legnagyobb eltérés a EAMSTEDT felfogása és az enyém között), azután kimutatom a EADLOFF-EAMSTEDT-féle magyarázat tarthatatlan voltát, harmadszor sorra veszem az egyeztetéseim ellen emelt kifogásokat s végül felhívom a figyelmet még egy fontos körülményre. *) Vö. NyK. XLI. 401—12 (Egy török-mongol hangtörvény), EAMSTEDT, NyK. XLII. 69—74 (Egy állítólagos török-mongol hangtörvény).