Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (II.) 102
124 SZINNYEI JÓZSEF. az egyessz. 3. személy ragja -e helyett --é, w vagy -i (pl. levele, ökrö, könyvi), nyilt e van a több-birtokú alakban (levelei, ökrei, könyvei). És ez egészen rendjén van, mert tudjuk, hogy a szóvégi magánhangzó változásával nem jár együtt a megfelelő szóbelsei magánhangzó változása.*) így, hogy csak egy egészen közeleső példát idézzek, az egyessz. 3. személy ragjának magashangú alakja a szó végén *sé > *se > -e fejlődésen ment át, de a szó belsejében megmaradt az :<?-fokon (pl. keze ~ kezét) vagy máskép fejlődött (pl. keze ~ kézit);**) mélyhangú alakjának szóvégi fejlődése ez volt: ¥ -á > -á > a, de a szó belsejében máig is az -á- fokon van (pl. lába ~ lábát). Ebből mármost az következik, hogy az -ei többesjel akkor alakult, mikor az egyessz. 3. személy ragja a szó végén már nyilt -e volt. Minthogy pedig már a HB.-ben megvan az -ei többesjel (feleym, unuttei), a szóvégi é > e hangváltozásnak már korábban kellett végbemennie. E szerint a HB.-nek rövid hangot jelölő szóvégi e betűjét nyilt e-nek olvashatjuk (nevezetesen ezekben a szavakban: terumteve, élnie, feledeve, engede, vize, veteve, feze, érette, ketnie, seine, vezesse, mente, helhezie, ilezie), hacsak valaki be nem bizonyítja, hogy olyan nyelvjárásban van írva, a melyben visszafejlődés {-e > -e) törtónt. Hogy a szóvégi e > e hangfejlődés a HB. korában még újkeletű volt-e vagy már régebben megtörtént, arra a kérdésre megfelel a HB. maga. Kétségtelen dolognak kell tartanunk, hogy az egyessz. 3. személy ragjának a több-birtokú paradigmába való behatolása a sg. 3. szem. alakban kezdődött {véne + véni> vénei), s hogy a többi alakba az -ei többesjel csak akkor terjedhetett át, mikor első elemének eredeti mivolta már teljesen elhomályosodott volt. S ehhez minden bizonynyal hosszú idő kellett. Már réges-régen kellett lenni felei-féle alakoknak, mielőtt *) A hol együttes fejlődés mutatkozik, mint pl. a kettőshangzóknak hosszú hangzóvá való összevonódásában, az általános (nem pedig szóvégi > szóbelsei) hangfejlődós. **) A hol kézit, kézibe, kézire stb. mellett az alanyeset kézi, ott vagy a ragos alakoknak az alanyesetre tett hatását kell föltennünk, vagy a szóbelsei és a szóvégi hangnak egymástól független fejlődés útján történt egybeesését.
