Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Értesítő - Irodalom - 101

FINNUGOR JELZŐS SZERKEZETEK. 101 . vissza. — a) Az elsőből következik sok magyar főnévnek a nyelvtörténet folyamán való melléknévvé válása {ravasz, fiatal, dús stb.) és az ilyen szerkezetek lehetősége: félkéz fejsze, kétszer köntös, keze aszott ember. b) Ez magyarázza meg, hogy a változatlan anyagnév jelzőül állhat még akkor is, ha jelzett szavától melléknév választja el (vörös bársony hosszú suba). c) Ezzel függ össze az, hogy a mértékszó valóságos jelzője azon anyag nevének, a melynek részét vesszük (egy pohár jó borral, nem.: mit einem glase guten weines). A második tétel az előbbi eredményekre is áll; de fontosságát különösen kell hangsúlyoznunk, mikor az István öcsém, János király, Duna folyó kapcsolatok szórendjét és azt a sajátságot magyarázzuk, hogy a vezetéknév megelőzi a keresztnevet. Erre lehet visszavezetni a határozói jelzőnek való-val kapcsolását (jóra való tanítás) és ennek az igenóv nélküli továbbfejlődését (jóra tanítás). KERTÉSZ MANÓ. Hazai irodalom. FOKOS DÁVID. Zűrjén népköltészeti mutatványok. Bpest, 1913. (Különnyomat a NyK.-ből.) GTOMBOCZ ZOLTÁN és MELICH JÁNOS. Magyar etymologiai szótár. I. füzet. A! — Aszó. Bp. 1914. MELICH JÁNOS. A magyar tárgyas igeragozás. Alaktani fejtegetés. (= A M. Nyelvtud. Társ. Kiadv. 14. sz.) Bp. 1914. MÉSZÁROS GYULA. Magyarországi kún nyelvemlékek. Bp. 1914. PÜNKÖSTI MÁRIA. A Bécsi-kódex ö-féle hangjainak helyesírása. Bp. 1913. SARKAM NAGY JÁNOS. AZ ész aki-osztják nyelv igeneves szerkezetei. Bp. 1913. (Különnyomat a NyK.-ből.) SIMONÍI ZSIGMOND. A jelzők mondattana. Bp. 1914. (Akadémia.) Helyes magyarság. A magyaros stílus kézikönyve. 3., javított kiadás. Bp. 1914. VISKI KÁROLY. A szalontai nép nyelvéből. Bp. 1913. (=NyP. 69.)