Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

68 PAASONEN HENRIK. semben itt-ott a legapróbb részletekig mentem, abban a reményben, hogy a szerző talál megjegyzéseim között olyanokat is, a melyeket a megjelenendő magyar kiadásban felhasználhat; •— meg vagyok ugyanis róla győződve, hogy a történetelőtti magyar-török érintkezésekre vonatkozó kutatásainak olyan nagy jelentőségük van a magyar nemzeti tudományra, hogy egy ilyen bővebb magyar kiadás megjelenésére nem kell sokáig várakoznunk. A magyar-török egyezések számát a szerző kutatásai lényegesebben nem gyarapították, s ha figyelembe veszszük, hogy a magyaron kívül a szerző mennyire járatos a török nyelvekben is, a melyeknek szókészlete már bő forrásokból ismeretes, s hogy mennyi munkát fordított tárgyára, nem tarthatjuk valószínűnek,, hogy a jövő kutatások által is nagyobb mértékben gyarapodnék, legalább is nem annyira, hogy ezáltal a főeredmények lényegesebb változást szenvednének. Hanem a szerző, elmélyedve tárgyába, lelkiismeretes gondossággal, mintaszerű módszerrel és kiváló tudományos tehetségre és érettségre valló módon oldotta, meg nehéz feladatát, a mely, mint müvének előszavában meghatározza, elsősorban az volt, hogy az eddigi gazdag, de nem egyforma értékű anyagot gondosan átvizsgálja, a valószínűtlen vagy helytelen egybevetéseket kiküszöbölje, s e vizsgálatok eredményeit a magyar és a török hangtörténet számára értékesítse. PAASONEN HENRIK.