Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAK NYELV EÉGI TÖKÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 59 tárgyalja (1. cs, pl. csat, vö. oszm. ZENK. caty 'zusammenfügung5

; kölcsön, vö. csuv. kivzen; 2. s (o : s), pl. ser^, vö. ujg. carik, csuv. sar; kis, vö. kaz. foca, csuv. kdidn) s érdekes magyarázatát adja: a U>i hangváltozás *s közvetítő fokon keresztül történt, úgy, hogy a magyar s-es szavak olyan csuvas alakokra vezetendök vissza, a melyekben */ volt az eredeti c helyén: sereg < ócsuvas *sarik stb.*) Ezzel szemben a szerző meg sem kísérti megmagyarázni azt a sajátságos, a 65. §.-ban megállapított tényt, hogy az őstör. szóvégi és szóbelsei s-nek a magyarban cs ül. les felel meg. Véleményem szerint e megfelelés megérdemelné, hogy vele bővebben foglalkozzunk: valamennyi idetartozó szóban : bocsát {búcsú), bölcső, gyümölcs (az első esetben a legrégibb magyar adatokban) van l, és miért éppen valamennyi idetartozó esetben került a cs elé az az «anorganikus járulékhang», a hogy az l-t MUNKÁCSI után a szerző is magyarázza. A nélkül, hogy e nehéz kérdés részletes megvitatásába akarnék bocsátkozni, csak a török cisák 'szamár' ~ mong. elciyen szavak hangviszonyára utalok. Nem lehetne-e figyelembe venni azt a lehetőséget, hogy az idetartozó szavakban már abban a nyelvalakban, a honnan a magyarba kerültek, le s nem s volt? A 66—68. §.-ban a már régebbről ismert rhotacismus- és lambdacismus-elméletről van szó, melyek közül az utóbbit, mint a szerző i. h. megjegyzi, egy fgr. hangtörténeti kérdésben is megkísérlették alkalmazni (vö. SETALA, FUF. II, 273): a csuvasmongol r eredetibb *z-t, l eredeti *i-t képviselne. A KSz. utolsó (XIII.) kötetében megjelent czikkében: «Zur lautgeschichte der altaischen sprachen», a mely voltaképen a NyK. XXXV. kötetében megjelent «Az altáji nyelvek hangtörténetéhez)) ez. értekezésének javított és bővített kiadása, a szerző ez elméletekkel szemben már óvatosabb álláspontot foglal el: itt már nincs szó zöngés H ről (*i-ről), mint az l előzőjéről, sőt az r-re vonatkozólag is megengedi a szerző, hogy «magában véve az ellenkező feltevés, hogy t. i. az altáji *r egy része 2-vé lett, szintén nem volna lehetetlen*). Hadd említsem meg evvel kapcsolatban, hogy EAMSTEDT a Finnugor Társaság egy ülésén már régeb*) Talán külön is figyelmet érdemelt volna az s ~ cs váltakozás a magyarban egy tőn belül is: kis ~ kicsiny.