Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

50 PAASONEN HENRIK. alkalmas a magyar köldök l-jenek magyarázatára, mert a német jövevényszóban az l > n változás a megelőző orrhang (m) hatása alatt történt. 142. kőro (Baranya m.) c

mürbe, zerbrechlich' < ócsuv. *kaiüráy, vö. oszm. gevrek 'fragile', sor. kábrák stb. — Hogy a szó valaha csakugyan megvolt a csuvasban is, arról tanúskodik a megfelelő cseremisz szó alakja: cserK. kaura (ufai korm.) cspröde, zerbrechlich

5

, cserH.

EAMST. kard 'sich splitternd, spröde' (nem tudom eldönteni, hogy vájjon a cserE. (PORKKA) karura 'törékeny, spröd5

esetleg ugyanaz a szó-e; aligha, vö. cserH. EAMSTEDT kar§rras c

hart werden (vom Felde)';

ndriiygd kar§rra 'das Féld wird mager und trocken5

). 178. szapu < ócsuv. *sapar, vö. kaz. saba lederschlauch' stb. — A szerző idevonja még az abak. VERB. sapcak r

eimer

5 szót, a mely azonban különválasztandó, mert eredetileg c kezdetű, s azonos a tel. alt. krm. kaz. EADL. capcak c

eimer, fass, zuber5

szóval, s megfelelője megvan a csuvasban is:

süpse "nagy kivájt, fedéllel ellátott bocska v. kád, melyben fehérneműt tartanak (hajdan vajat is)5

, vö.

PAAS. CSUV. szójegyzék, 144. 183. szemölcs stb. Verruca, tuberculus, warze'. A szerző szerint a szó forrása ócsuv. *simis, vö. gyümölcs (90. sz.) < ócsuv. *$imis, vö. csuv. éimds c

speise

5

,

j§v§s-éim9s f

obst, frucht'. Megjegyzendő azonban, hogy e szó az egész török nyelvterületen, úgy látszik, csak kollektív értelemben használatos (tehát nem jelent egy darab gyümölcsöt): kaz. gimU 'frucht, obst5

,

kara 3. c

getrocknete pflaum e n

5

; kirg.

gemis 'frucht5

,

baksa Remist cgartenfrüchte

5

,

kSr gemísí c

feldfrüchte

5

stb. (1.

EADL.), — éppen úgy, mint a régibb magyar nyelvben is a gyümölcs szó (NySz.); ily módon a > Verruca5

jelentésváltozás nem látszik éppen valószínűnek. A nyelvjárási alakváltozatok szőcseny, szőcsin (Sopron, Vas, Győr m., Székelyföld, MTsz.) szintén nem nagyon illenek össze a szerző magyarázatával, hogy a szemölcs török jövevény; e változatok, úgy látszik, az eredeti gyönge alakot képviselik (< *8Zgvs

c8-)

f

azt pedig alig-van okunk feltenni, hogy az m ~ v váltakozás a magyarban a legrégibb török hatás korában még élő váltakozás lett volna. 185. szérű c

tenne\ Mint az előbb tárgyalt czikkben, a szerző itt is felteszi, hogy ugyanaz az ócsuvas szó két alakban is át-