Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

48 PAASONEN HENRIK. 92. gyürií. A szerző feltevése, hogy a cseremisz sárgás, sirgas 'fingerring' szónak is valami köze van a csuvas sere, édrd szóhoz, nagyon erőszakolt; hisz a csuvas s-t a cseremiszben rendszerint s diai. s képviseli (vö. föntebb 46. 1.), egyébről nem is beszélve. 95. harang, vö. föntebb 38—39. 1. 96. hír «>J csuv. ximr

8

^°'

— Az egyeztetetés helyességében még a szerzőnél is jobban kételkedem. 117. kép <. ócsuv. *káp. A szerző a török nyelvekből egész sereg megfelelőt idéz, de figyelmen kívül hagyja a csuvast, nem tudom, tévedésből-e vagy azért, mert az illető egybevetést nem tartja elfogadhatónak. Mint ASMARIN MaTepiajiH 209. 1. megjegyezte, a magyar szót már SCHOTT (De lingua tschuwaschorum egybevetette egyebek közt a csuvas psk, pak r

-ként, mint,

als, wie, gleich, áhnlich' (1. PAAS. CSUV. szójegyz. 95 ; ASMARIN 209—10, 348) enklitikus partikulával, a csuvas szó alakját hangátvetéssel magyarázván.*) Hogy e szó az ócsuvasban mint névszó, eredeti (nem hangátvetéses) alakjában volt meg, azt bizonyítják a keleti fgr. nyelvek is, a melyek szintén régi időben vették át, cserH. kap 'körper', cserE. kap 'körper, statur' (TROICZK. pocTt, TyjiOBHme; "VASZILYEV TÍJIO) ; cserK. kap 'körper'; permi (EOGOV) kab 'bocskorkaptafa'; votj. kab 'kaptafa'; kut-k 'bocskor-kapta' stb. (vö. WICHMANN, FUF. XII, 130—1, a hol a zürj.-votj. szó csuvas jövevénynek van magyarázva).**) *) SCHOTT, p. 15: «Manifesta litterarum transpositionis exempla vides in. . . particula Tschuwaschica bek 'sicut, instar', quae est Turc. kip (kipi, gibi). Huic Particulse primis initiis forsan imaginis significatio inerat; certe vim istam etiamnunc habét Substantivum Hungaricum kép, si sonum spectemus, Particulae Turcicae simillimum». **) Ugyané szó megvan az óbolgár nyelvben is, a hol nyilvánvalólag maradvány a protobulgárok nyelvéből: óbolg. kaph 'sl'ScoXov, síxwv (bálványkép)'; az óbolgár alak, épen úgy mint a magyar kép is, szemmelláthatólag magashangú török *kap alakra megy vissza (vö. L, nem pedig %!). — MIKLOSICH, Etym. Wbuch p. 111 az óbolgár szó eredetéről nem tud felvilágosítást adni; BERNEKER EtWb. p. 486—7 két nemsikerült indogermán etymologiát is ajánl, a melyekben azonban, úgy látszik, maga is kissé kételkedik.