Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - II. 427

AZ ÉSZA.KI-OSZTJÁK NYELV IGENEVES SZERKEZETEI. 441 imént ölték meg őket' Nyelvt. I. 11813;

ar neyyo uel&mdt 'sok ember meg van ölve' Nyelvt. I. 1225. Sajátságos az az eset, a mikor az igei functiót betöltő igenévhez függesztett birtokos személyrag nem az alany személyét jelöli meg, hanem arra vonatkozik, a kinek a részére, a kinek az irányában történik a cselekvés. Ez a kifejezést mintegy tömörebbé és összevontabbá teszi. Ilyen szerkezeteket láthatunk a köv. mondatokban: sarrhy kurpi kurdi) uas Num-TörSm asemna mulme m 'aranyos lábú lábas várost igézett nekem Num-TörSm atyám5

NépkGy. 74

3

;

Num-Tör§m aseuna %oj $0% Ivp nör§m vájna tümeu (

Num-Tör§m

atyánk férfi gombos réti állatot hozott im nekünk' NépkGy. 421168

;

Num-TörSm aseuna jáy-po/lvp unt-ikina tam mlmeu 'Num-TörSm atyánk nép gombos erdei öreget adott ím nekünk' NépkGy. 421169

;

jenk-vesi siysvp uás Jelem ön jiyeuna mulmeu c

vízi szörnyeteges sánczú várost rendelt nekünk Nagy-Jelem apánk' NépkGy. 1068

. D) Az -m-képzős igenév egyéb használata. Főnévi igenév értékű -m-képzős igenév. A magyar -í-képzős melléknévi igenév igen gyakran használatos főnévi igenév jelentésben, a mint ezt SIMONYI részletesen tárgyalja,1

) pl. 'Szégyenli vala alamizsnáért mentét' [Ehr.-k. 87], 'koldoltomat általlom' [Münch.-k. 148] stb. Ugyanezzel a jelenséggel a vogulban is találkozunk,2

) pl.

saj ajimé ünlásém 'éppen teát inni ültem' YogNGy. I. 15. A cseremisz -md, -maképzős multidejü melléknévi igenév is használatos főnévi igenév gyanánt.8) Az igenév itt is birtokos személyragos:

ftostdlmém sues ^nevetnem kell' POEK. 10; kudasal kudalddmd m ok su 'nem akarom levetni és eldobni' POEK. 54. Az osztjákban is találjuk a melléknévi igenévnek főnévi igenévi jelentését egyes igék mellett. Az igenév ilyenkor legtöbbnyire személyragos. Leggyakrabban a nila 'látszik', §atl 'hallszik', uantl lát igék mellett fordul elő. x)

Igenévi szerkezetek. Nyr. XXXVI. s)

PÓLAY V.: A vog. infinitivus. NyK. XXXV. 3)

BEKÉ Ö.: Cseremisz Nyelvtan 143. Nyelvtudományi Közlemények. XLII. 30