Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 43 21. bertü "globulus aureus, goldkorn' stb. < ? *bürtüy, vö. kaz. BÁL. bőrtok 'krümmchen, körnchen' stb. A felsorolt török alakokhoz tartozik még a megfelelő csuvas szó is: csuv. pdrfih, p'érfií'é; pdrfiídk, p'érfií'ék 'magszem, gabonaszem5

(vö. ASMARIN, BojtrapH H ^yBamn 40 és MaTepiajiu 99—100). A 31. czikkben a szerző sok magyar szót sorol egy szócsaládba: borít c

decken',

borid 'niederfallen; versinken; (von wolken) überzogen werden', borong 'überzogen werden5

stb. stb., a melyek véleménye szerint mind a feltett ócsuvas *bur- igére mennek vissza, vö. oszm. ZENK. bur-, buru-, bür-, bürü- c

envelopper, couvrir, obscurcir'; csag. KÚN. borka- "einhüllen5

; kaz. OSTR. börká-, kirg. tob. bürkei-; alt. pürká-; jak. bürüi"verdecken5

.*) Mindenesetre feltűnő volna, hogy a magyarban egy török jövevényszónak ennyi s egymástól jelentésre is ennyire eltérő származéka volna, azonkívül, mint a szerző a 193. lapon határozottan kijelenti, az átvett igéknél a magyar igető, a mely egyszersmind az egyesszám 3. személy, megegyezik a török igetővel. A nélkül, hogy valamennyi idesorolt magyar szó etymonját közelebbről vizsgálnám, csak azt szeretném megjegyezni, hogy a magy. borul- 'niederfallen, versinken5

stb., a mely kétségtelenül elválasztandó a 'betakar, betakaródzik5

jelentésűektől, az én véleményem szerint is, a mint már régebben BUDENZ (MUSZ. 495. sz.) tette, a zürj. pör- "falién, umfallen5

igével vetendő egybe, valamint a hasonló jelentésű mordvin pra- < *pa

ra- (1. Mord. Lautlehre 52 kk.) igével is; nem lehetetlen, hogy megfelelőjük megvan a balti-finn nyelvekben is, vö. különösen észt •pörmna "schüttern, erschüttert werden', ara pörund 'erschüttert (mit nachteiligen folgen), verstaucht5

;

ara pőrund laps c

zu früh geborenes kind, abort'; pörutama 'erschüttern5

,

moha pörutama "niederschmettern5

. 32. borjú < ócsuv. *burayu. A hangalakok viszonyát, a mely pedig magyarázatra szorulna, a szerző sem itt, sem a hangtani részben nem tisztázza, sőt nem is utal, mint az ilyen esetekben rendszerint tenni szokta, a hangtani nehézségekre. A szerző, úgy látszik, a borjú tövet tartja eredetibbnek («akk. *) Pótolható még: csuv. pdrGd-, p'érGd- "borítani, betakarni (tatár kölcsön szó)'.