Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 39 tehát egy ócsuv. *%aray alak megvolta, a melyből a magyar harang alakot esetleg megmagyarázhatnék, feltévén, hogy a magyarban az akkor már idegenszerű ^-hangot yg-ve\ helyettesítették.**) Ocsuvas -ng-\égü. alak felvétele viszont egyértelmű volna azzal, hogy az illető szó mongol nyelvalakból került a csuvas nyelvbe. — Külömben talán a kérdéses török és mongol szavak egyáltalában nem is tartoznak össze! II. (Szójegyzék.) Az a fejezet, a mely a jövevényszavak jegyzékét tartalmazza, az új átdolgozásban már külsőleg is külömbözik némileg magyar elődjétől. A szerző az újabb kutatóktól származó, de véleménye szerint elfogadhatatlan egyeztetéseket, a melyek a magyar kiadásban, zárójelbe téve, a többiek közé voltak besorozva, külön jegyzékbe állítja össze, s ezt az eljárását csak helyeselhetjük. Újítás az is, hogy a szerző az általa helyeseknek tartott magyar-török egybevetéseknél első helyre rendszerint a kikövetkeztetett ocsuvas alakot teszi. Ez az eljárásmód kétségkívül tanulságos és hasznos az olvasóra, különösen azokra, a kiknek nem volt alkalmuk közelebbről megismerkedni a török nyelvek hangtörténetével; mindamellett, noha kétségtelen, hogy a szerző kikövetkeztetett alakjai általában szerencsések, az efféle rekonstruálásnak tudvalevőleg vannak gyenge oldalai is. Tagadhatatlan, hogy az az «ocsuvas» gyakran nagyon is dogmatikus benyomást tesz. A tárgyalt egybevetések közt sok olyan szó is van, a melyeken nincsen semmiféle ocsuvas nyelvalakra utaló hangtani kritérium, a melyek tehát magukban véve épen úgy származhattak volna más török nyelvből is. A szerző maga sem tagadja (197. 1.) annak a ((történeti lehetőségét)), hogy a kazár nyelv is hatott a magyarra, s a VI. lapon is megjegyzi, hogy a kún-bessenyő jövevényszavak kér*) Ha mindezek ellenére megengedhetőnek tartanok egy ocsuvas -y végű alak feltevését, a kérdéses szó kronológiai támasztópont volna a magyar hangtörténetre nézve, mert azt bizonyítaná, hogy a magyar-csuvas érintkezések korában az eredeti ?7-hang már nem volt meg a magyarban, mivel az átvett ocsuvas szó szóvégi -??-jét -^-vel helyettesítették.