Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETÉHEZ. 3 I. Hogy a mai rövid magánhangzók között vannak olyanok, a melyek helyett az Árpádok korában (és még később is) zártabbakat ejtettek, azt én sohasem vontam kétségbe, sőt határozottan el is ismertem (vö. Nyr. XXIV. 197, 205; NyK. XXVII. 244, 372). De a nyiltabbá válás eseteinek mennyiségére nézve homlokegyenest ellenkezett az én fölfogásom a korábbival (vö. NyK. XXVII. 378). Itt most egyelőre beérem annak a megállapításával, hogy a nyiltabbá-válás nem volt általános. Jó csomó olyan szót találunk, a melynek egyik-másik vagy mindenik rövid magánhangzója az Árpádok kora után nem vált nyiltabbá. Példáim nagyobbrészt olyanok, a melyek ki vannak mutatva a XI—XIII. századból, kisebb részben pedig olyanok, a melyekről eredetüknél vagy elterjedésüknél fogva föl kell tennünk, hogy megvoltak abban a korban, mégpedig ilyen meg ilyen hangalakban. S mikor azt mondom az illető magánhangzóról, hogy nem vált nyiltabbá, ezt úgy értem, hogy vagy egyáltalában nem, vagy legalább a magyar nyelvterület legnagyobb részén nem történt meg a változás. (A nyelvjárási változatokat meg is említem.) íme az én példáim:*) o : árboc (arboz ff a, arbosz fa, arboz fa NySz.) < középk. lat. arbos (MNyv. Ií. 308) | Áron: aanmmortuaya 1266 | Batonya hn.: Batona szn. 1111, Bathona szn. 1113 (M2i

. 101) |

Bodajk hn.: Bodoctu ANON. cap. 50., Bodoht 1201, Bodoct 1230 (Bodayth 1476, 1487, Badayth 1498) (Cs. III. 320) | Boglár hm: Boclar 1193, 1211 (Baklar 1355 k. Cs. III. 317) | Bogya hn.: Bogha 1268 (Cs. III. 496) | bolt < ol. Holta « volta) (MELICH: MNyv. *) Rövidítések: Cs. — GSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. — G. = GOMBOCZ ZOLTÁN, Die bulgarischtürkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. —• Mv

M

2

. =

MELICH JÁNOS, Szláv jövevényszavaink. I. k. 1. és 2. r. — Azok az adatok, a melyek mellett forrás nincs megnevezve, SZAMOTA-ZOLNAI Magyar Oklevél-Szótárából valók. A következő keltezésekre nézve: 1086/XIIL sz., 1092/1131 k., 1093/ XIII. sz. el., 1095/XII.—XIII. sz., 1135/XIII. sz. köz., 1171/1234 k. vö. ERDÉLYI LÁSZLÓ, A tihanyi apátság kritikus oki. 10. 1. és NyK. XXXIV. 389. 1. jegyzet. 1* J