Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Paasonen Henrik: A magyar nyelv régi török jövevényszavai 36

A MAGYAR NYELV RÉGI TÖRÖK JÖVEVÉNYSZAVAI. 37 történetet, s végezetül a megállapított nyelvi és műveltségtörténeti tényekre támaszkodva érdekesen világítja meg a régi törökmagyar érintkezések történeti hátterét. Mivel legalább az előbb említett magyar nyelvű tanulmány kétségkívül ismeretes e folyóirat olvasói előtt, s azonkívül már a német kiadásról is jelent meg magyar nyelvű részletes ismertetés,*) azt hiszem, felesleges volna az ismertetendő munka tartalmát bővebben tárgyalnom, hanem arra szorítkozhatom, hogy a következőkben, a munka saját beosztását tartván szemem előtt, sorra ideiktassam pótlékaimat s előadjam azon észrevételeket, a melyekre e munka nékem alkalmat ád. I. (Korábbi dolgozatok.) A munka első fejezete, a mely a kérdés régibb irodalmának biráló áttekintése, szemmelláthatólag pontos ós gondos munka eredménye; arra, hogy minden részletében a források felhasználásával átvizsgáljam, persze nem volt alkalmam.**) E rész végén a szerző alaposan tárgyalja azt a kérdést, hogy Tannak-e a magyarban mongol eredetű jövevényszavak, mint a hogy ujabban több magyar kutató állította; a szerző é feltevést még a MuNKÁcsi-formulázta alakban («Hunnische Sprachdenkmáler im Ungarischen», KSz. II.) sem fogadja el, hogy t. i. a mongol 111- hunn eredetű szavak nem közvetlenül, hanem a bolgár-török v. csuvas, MUNKÁCSI terminológiája szerint az ugur v. ugor-török nyelv közvetítésével kerültek át a magyarba. Megengedi, hogy magában véve nem volna ugyan lehetetlen, hogy a régi bolgárok érintkeztek a mongolokkal (hunnokkal), s ez utóbbiak nyelve is hatott amazokéra, de másrészt kiemeli, hogy e feltevés kényszerítő voltát eddig nem sikerült igazolni. *) NÉMETH GYULA, Nyelvünk régi török jövevényszavai, Nyr. XLI, 398—401, 452—5; HORGER ANTAL, Bolgár-török jövevényszavaink, MNy. VIII, 446—58. **) Kis figyelmetlenség van a 23. lapon, a hol a szerző VÁMBÉRYnak a NyK. VIII. kötetében megjelent «Magyar és török szóegyezések» ez. értekezését bírálva, a benne található helyes egyeztetések között a kar szót is felemlíti, a mely azonban nincsen meg a szerző saját egybevetései között.