Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Kisebb közlemények - K. P.: Van-e a magyarban dalmata jövevényszó? 344

244 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. idéz. Fölhasználta KRESZNERICS Calepinus magyar részét is s erről szótára bevezetése L. lapján említést is tesz. Ámde nem mondja meg, hogy Calepinus mely kiadását használta, mert az idézett helyen ezt írja: «CM. annyit tesz mint: Calepinus' magyarázóján. — Most egy sajtóhiba alapján meg tudom mondani, hogy KRESZNERICS Calepinus melyik kiadását használta szótára megírásánál. KRESZNERICS ugyanis szótára I. 4. lapján ezt írja: «Ajgal. Iubilat. CM.», azaz Calepinusban iubilo ige magyarul ajgalni. Az igét átvette CzF. és BallTeljSz. is. Kutassunk tehát, melyik kiadásban van ez az ajgalni? Calepinus 1585., 1586., 1590.-i kiadásában jubilo alatt ez van: «iübilo—• őrwlők, vigalok», ugyanez az 1594-., 1598., egy évnélküli, továbbá 1605., 1616. évi kiadásban így van: «iubilo — őtwlők, vigaloh). Kétségtelen, hogy itt vigalok sajtóhiba vigadok helyett. — Az 1627. évi bázeli kiadásban mármost ezt találjuk: «Iübílo—Vngar ótwlök, aigalk», azaz ajgalok kétszeres sajtóhiba vigadok helyett; 1. MFL. is. Minthogy KRESZNERICS készpénzül fogadta el az ajgalok-ot, a mely csakis az 1626. évi kiadásban van meg, kétségtelen, hogy ő Calepinus 1626. évi kiadása magyar anyagát dolgozta fel a maga szótára részére. MELICH JÁNOS. Van-e a magyarban dalmata jövevényszó? MATTEO GIULIO BARTOLI összegyűjtötte mindazokat a nyelvi adatokat, a melyeket a ma már kihalt dalmata nyelvre fel lehetett még kutatni. Műve 1906-ban jelent meg a bécsi Akadémia kiadásában s czíme : «Das Dalmatische» (2 kötet). A mű I. 266—268. lapjain tárgyalja azt a kérdést, hogy van-e a magyarban a dalmata nyelvből, e kihalt újlatin nyelvből való átvétel, s erre vonatkozólag ezt írja: «Még kétségesebb, hogy kerültek-e a magyarba dalmata szók vagy nem. A nem éppen ritka számban előforduló magyar nyelvbeli olasz jövevények közül néhányban zárt lat. e, o helyén i, u van. Nem valószínű azonban, hogy ez dalmata nyelvi átvételre mutatna. A magyarok szerb-horv. közvetítéssel is vehették a zárt e, o-s szavakat j-s és w-s alakban. Vő. m. trombita, -étta, duga dógf), furma, gúny gógna. Félig népies eredetűek lehetnek szimpla, dupla, dufla, a mely utóbbi mint szövetnév terjedhetett. A paizs pavese szóban levő zöngés s (értsd : z) nem dalmata, hanem északolasz átadóra mutat, az i talán a hangsúlyozott szóvégből magyarázható meg, vö. ófr. pavisier. Angyal, arkangyal, gyenerál, gyesztál gestire gy (ooíf)-vel hangzanak ugyan, a milyen hang a fiumei ánd'elolo&n is van, mindazonáltal a magyar nyelv olasz szavai Olaszország több vidékéről: délről éppúgy mint északról valók, a mikor isa magyarok az olasz g (= d£)-t i'-vel (= gy) adták vissza. A fátyol szóban levő ty- (vö. fazzoletto)ro a kanavász (vö. -accio, ész.-ol. -azo) szó s^-ével szemben semmit se lehet építeni. Ragúzából kerültnek állítják a föllér, füllér, fillér szót, a mely ragúzai lat. follar-ból való. Az uzsora szót is dalmata nyelvi usurai-bó\ magyarázták, valószínűbb azonban itt is, hogy a m. o régibb m. w-ból való». K. P.