Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Kisebb közlemények - Melich János: Adalék a magyar szótárirodalomhoz 342
342 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Adalékok a magyar szótárirodalomhoz. I. VERANCSICS Dictionariuma. E szótárunk magyar nyelvi anyagáról azt állítottam (A m. szótárirodalom 107—109.), hogy szerzője a magyar-nyelvi anyagot a saját tudásából merítette, s hogy CALEPiNust egyáltalában nem használta. E nézetet két okból vallottam: 1. VERANCsicsnak 1595-ben Velenczében megjelent «Dictionariuni»-ában a magyar szókincsből csak a legszükségesebb tudnivalók vannak közölve. Ehhez pedig V.-nak, a ki magyarul jól tudott, nem kellett segédkönyv. 2. E szókészletben semmi olyast nem találtam, a miből segédkönyv használatára következtethettem volna. Nemrégiben azonban olyan bizonyítékra bukkantam, a mely kétségtelenné teszi, hogy VERANCSICS a maga szótárkáját főleg CALEPINUS alapján készítette. A bizonyíték erre CALEPINUS egy sajtóhibája, a mely VERANcsicsnál ismétlődik. A hely VERANCsicsnál ez : «(Latiné) Sinciput — (Italice) Fronté •— (Germanice) Hirn — (Dalmatice) Time —- (Vngarice) Borcza*. Mi ez a boreza? Ha megnézzük CALE-piNUsnak 1595-ig megjelent kiadásait, az 1585., 1588., 1590. és az 1594. éviben ezt találjuk: «Sinciput — Borcza, as főnek első reze». Az 1586. évi kiadásban*) a Borcza szó úgy van nyomtatva (1. a m. n. múzeumi példányt), hogy akár Boroza-, akár Borezan&k olvasható. Biztos dolog, hogy CALEPiNusnak Borcza (v. Boroza, Boreza) szava sajtóhiba orcza helyett (vö. MA.1 , 2 , 3 : Sinciput — Ortza, Főnec első része», hasonlóan PP.1 , 2 ). Ha mármost VERANCSICS átveszi CALEPINUS 1586. évi kiadásának sajtóhibáját, ebből következik, hogy ezt a szótárt használta, mégpedig, mint látható, kevés kritikával. A mikor mármost VERANCSICS 1595-ben megjelent szótára előszavában ezt írja: «En libellum, quem ante multos anno s, non m ultis diebus collegei"am», szavait úgy kell értenünk, hogy sok évvel azelőtt néhány nap alatt szerkesztette egybe. Művének főforrása CALEPINUS 1586. évi kiadása. Még csak azt jegyzem meg, hogy VERANCSICS szótárának horvát-nyelvi anyagáról azt tartják, hogy sok benne az orosz alapján tudatosan csinált horvát szó (1. BERNEKER EtWb. 409)II. Bóka. Evvel a névvel a mai növénytani munkák az A s t r a -galus-t jelölik (1. pl. WAGNER-MÁGOCSY-DIEZ : Magyarország virágos növényei 148, 149). Az a kérdés, mi e szó eredete, története. A lat. astragalus nak a középkorban három jelentése van. Ezeket CALEPiNusnak 1585. évi kiadása így magyarázza: Jelent a szó «Os pedis in animalibus quibusdam supra calcaneum á Latinis Talus *) Az 1587. évi kiadást nem láthattam.
