Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Kisebb közlemények - Melich János: Ágnës 340

Kisebb közlemények. Ágnes*) [PP. 1767: 612, Kr., stb.; Szent Ágnes szűz és vértanú neve naptárainkban és kódexeinkben a XV. sz. első felétől Ágnes (írva agnes, Ágnes 1. KNAUZ, Kortan 132, Erdy-k. 197—202 stb.), alakv. Annos (írva Annos Münch.-k. naptári rész jan. 21, 28, Batthy. misekönyv jan. 21, M. Könyvszemle III. 108, zenih Annos Lányi-k. 94), Agnus (írva agnus Erdy-k. 356. így az eredetiben, idézi MFL. is, hibásan Agnes a VOLF-fóle kiadásban), Angiit (ezt 1. lejjebb); a szent nevéből keresztnév, vö. MargLeg. 68, 132, 182, 183, 213, 218, 219 agnes, OklSz. 1453-ból Domina Agnes vocata, olv. Agnes, alakv. Annos (a régibb nyelvben az Annos-nak írt női nevek, vö. 1551-ből Annos Nyr. XL. 42, 1561-ből Annos OklSz. lehetnek ide valók, így MFL., SIMONYI Nyr. XL. 42, de lehetnek az Anna név beczéző alakjai is, 1. Anna)] nomen proprium mulierum, frauenname : Agnes; beczéző alakok: Agi (KASSAI I. 130), Agneska (VAJDA P.-böl Kr.), Ágniska, Ágnis (KEIZA Vadr. 387), Ágé (Nyr. XXXVIII. 39) ; < egyh. lat. Ágnes (a latinban a szó Agnes Thes., a középkorban az egyházi latinban Ágnes is, vö. CALEPINUS 1586. évi kiadás Hagnes, a bázeli kiadásokban Hagnes). Ágnes római szűznek a neve martyrologiumokban és egyéb tiszteleti tárgyakon Agna, Hagne, Anne, Angne, Agne, Annes (1. WETZEKWELTE, Kirchenlex.) latin nyelvi alakban fordul elő, s etimologizálgatva talán * Agnus is (vö. agnus < ayvbc,: castus FOECELL.). Ezeknek a neveknek megfelelően a m. Annos lehet a m. Agnes-ből (így ZOLNAI, MKönyvszemle III. 108 : tegnap ~ tennap), de lehet ') Az Etymologiai Szótárból.