Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317

338 KRAÜTEK FERBNCZ. MUNKÁCSI az egyes nyelvjárások alaktanának a végén összefoglalja ezeket a rendhagyó igéket, a melyeket változó tövű igéknek nevez. Eendhagyókká teszi ezeket az igéket két körülmény: az egyik, hogy a tó' és rag között levő hang különféle alakokban mutatkozik bennük, a másik, hogy ez a rendes igéknél csak a praesensben szereplő hang igen sok igénél behatolt a többi igealakokba is, és mivel a tőhangzó minőségére is befolyással van, a legtöbb igénél bajos is megállapítani, hogy mi a tulajdonképpeni tövük. MUNKÁCSI az idegen hangot hol elválasztja a tőtől (pl. a vogÉ.-ból közölt első öt igénél), hol meg hozzáveszi (a többieknél). Vizsgáljuk meg azonban közelebbről a mellékelt táblázatban foglalt rendhagyó igéket. A vogE. táblázatban az első három igének töve és ragja között y hang van, azonkívül a tőhangzó f-vó változott, legalább f alakban mutatkozik a praet. misem, visem, lisem i-jével szemben (valószínű, hogy nem mf-, hanem mi- a tő). Az 5. igében már ' van a y helyén, a 6.-ban w. Megjegyzem, hogy mind a 37 ige 1. egytagú, 2. magánhangzón végződő tövű (a MuNKÁcsitól elvont tőalakok legnagyobb része véleményem szerint nem tiszta tő, hanem praesensképzővel bővült igető), 3. jelentésénél fogva gyakran fordul elő (tesz, vesz, lő, eszik, lát, jön, bemegy, fon, tesz, nyúz, rothad, törül, sző, hív, öklel, közeledik, mond, dug, fúj, töm, köt, evez, mozgat, savanyodik, tép [1. new, 2. iw], fon, parancsol, himbál, hozzáfog, hív, megfog, csapdos, tánczol, lesz [van], mozog, koppaszt). Első tekintetre szembeötlik, hogy e valamennyi nyelvjárásban meglevő hat rendhagyó ige között négy van olyan, a melyek a mi magánhangzóra végződő tövű és egytagú u-tövű vesz, lő, eszik, jön igéinknek hangalakra és jelentésre pontosan megfelelnek. Ámde ha a vogul ji- ige rendhagyó azért, mert a praesensében a többi igéktől eltérően w hang van a tő és rag között, a magyar jön ige pedig rendhagyó azért, mert a praesensében v (<. u) van a tő és rag között, mi más lehet ez a w, mint a magyar v (< u) pontos megfelelője hangtani és alaktani szempontból is? — melléknévi igenévképző, akárcsak a jöu-beli u. Ilyenformán pedig kiderül, hogy a v-tövü igékre vonatkozó állításom nem is új dolog, mert SETALA a jöa vogul megfelelőjéről már rég megállapította, hogy melléknévi igenév. A vogul y prassensképzőről ugyanis SETILA «Zur Gesch. der Tempus und Modusstammbildung in den finnisch-ugrischen Sprachen* ez. munkájában ezeket mondja: «...wo das Tempussuffix nicht deutlich als Verbalsuffix nachgewiesen werden kann, liegt der Schluss nahe, dasz gerade das Tempussuffix ist, welches das Verbum in ein Deverbalnomen verwandelt. Besonders wollen wir darauf aufmerksam