Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1

A MAGYAE MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETÉHEZ. 33 még homály borítja. A szóbanforgó korszakban a szláv o-nak megfelelő hang legtöbbnyire o betűvel van írva, és e mellett a XIII. század végéig csak nagyon gyéren akad a betű; de fontos az, hogy mégis akad (1. fönnebb az o «•*»» a betűváltakozás példái között a következőket: Bihar, tanya, pap, szabad, patak, Tapolca, paraszt, parlag). Van azonban olyan szó is, a melyben a szláv o-nak megfelelő hang a XII. és a XIII. században többször van a-val, mint o-val írva, s a XlV.-ben már csakis a-val, t. i. szl. somár> Zamard 1171, Somardy 1211 (kétszer), Somard uo. (a fogalmazványban : Somardi, Somard, Zamad NyK. XXXIV. 399), Zamard 1229, Samard 1233, 1240 k., ZamarYÍh 1269, Zawarwar 1292 (kétszer), Zamard 1292, 1295 (kétszer), Zamarkuth 1336, Zamartelek 1357, Zamarku 1368. Sőt olyan szavak is vannak, a melyek legrégibb előfordulásuktól kezdve*) mindig a betűvel vannak írva. Ilyenek: szl. bogát (bolg. bogát, horv. Bogát, M3

. 105;

NyK. XXXIX. 35) > bagat 1055 («igen gyakori személynév*), mondja SZAMOTA NyK. XXV. 145), Bagath KÉZAI (M2. 105) | ? szl.

Komárno > Camarum 1075 XIII. sz., ANON. cap."l5., Camarun 1267, 1268, Kamaron 1316, Kamarum 1343, Kamarun 1367, 1368, oppidum Kamaroniense, Kamaron 1373—83 (1. fönnebb 12. 1.) | szl. ponjava > panauuadi (Ponyvád) 1095/XII.—XIII. sz. (1. fönnebb —. 1.) | szl. opat>Apat-, Apát, Apath, Apath-, apath- 1211, 1221, 1237, 1240 k., 1263, 1293, 1318/20, 1323 stb.; apaty, Apáti, Appati, Apaty, Apathy 1222, 1230, 1231, 1240 k., 1258, 1266/97, 1275, 1306, 1327 stb. (1. fönnebb 11. 1.) | szl. opatica > appaccha- 1256, Apacha- 1266/97, Apacha- 1270, Apacha-1347 stb. | szl. sokac>Zakac 1240 k., Zakach 1286, 1354 stb. | szl. okov > acones 1226 k., 1233, 1325/34, akonem 1335 stb. Mindez azt bizonyítja, hogy az o>á hangváltozás már az Árpádok korában folyamatban volt, és minthogy első nyomát (bagat) már 1055-ben találjuk, megindulását a nyelvtörténet előtti korba kell helyeznünk. Azon ugyanis lehet vitatkozni, hogy a legutóbbi példákban (kivéve az akó-t) az a betű az a vagy az á hangot (tehát az o > á > á hangfejlődésnek második vagy harmadik állomását) jelölte-e, de hogy az a betű akár *) Egy van köztük, a mely csak egyszer fordul elő. Nyelvtudományi Közlemények. XLII. 3