Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317
334 KRAUTER FERENOZ. továbbá 27323 , 273 32 , 209a7 , 209 28 stb. lendnec 1526 , kend Jord.-k. 51a, leendő Jord.-k. 29a, leyend NySz. Tesz: BMk. tend 15924 , telendő 3497 , teienditec 36913 . — Érdyk.: tehend 32119 , teyenditek 5120 . Jord.-k. tehendó 29a. F0S0: BMk. rettd 17120 stb. rtíwrfi 226 30 , vendnec 20929 . Jord.-k. veyendez 60a, veyendőd 62a, m/id 49a. Eszik: BMk. eiendic 3517 , eiendő 34524 . Jord.-k. eyendik 46a, ee?ic£i (NySz.). Hisz: hiended 3622(5 , Ziie/wZ 281 3 , hienditec 35534 , hiendnéc 2814 . Fis,?: BMk. viendnec 27322 , Jord.-k. viended 46a. Iszik: yando 2293 , yandnac 2816 . A BMk.-ben az eg^tTe igének e/e/iíí, a Zgs^, rm igének renrf, a íes^ igének pedig íe«íí és teiend alakjai is járják. A későbbi nyelvemlékekben bőven van példa mind az egy, mind a kéttagú futurumtőre. Hogy a teiend—íewcí alakok nem egymásból keletkeztek hangtörvényszerűén, legjobban mutatja a következetlen használat (jellemző, hogy 6534 alatt leiend és utána rögtön kijavítja az író lend-ve). Ha meggondoljuk azt, hogy a HB.-ben emdul áll, a BMk.-béli tend, vend-féle alakokat régebbieknek kell tartanunk a náluk külömben is későbben fellépő tejend, vejend-féléknél ós eleve is valószínűtlennek kell tartanunk, hogy a tend nem «összevonta alak (a minthogy az ett sem evett alakból van összevonva). Feltevésem szerint a tesz igének a futuruma te- tőből és a futurumképzőből áll. Csakhogy a futurumképző még vita tárgya; a tend alakból tehát sem a tövet, sem a képzőt nem tudjuk kiválasztani. A futurum képzőjének a kérdése azon fordul meg, hogy a HB. emdul alakja íráshiba-e (= eindul), vagy a futamodik béli m-nek felel meg az emdul m-je. SZINNYEI (NyK. XXXV. 448, Nyr. 32:485) éíndőlnek olvassa a HB. emdul szavát, képzőjében szerinte nem lehetett meg az m, mert ez nem fejlődött volna n-né (vö. azonban Nyr. 36 : 210, 216, md > nd hasonulásra vö. kegyelmed > kend). Csakhogy az •nd mássalhangzócsoportot megelőző hang soha sem í, hanem e, é, é. Azok után, a mit a v-tövű igékről elmondtam, így elemezném a HB. emdul szavát: e- tő, -md- futurumképző, -ul rag (eredeti alakja emdöl lehetett, a hangrendi párhuzam miatt e'ooe vö. kérek o? kér end). A R. tend, vend, lend, end alakokat tehát eredetibbeknek tartom a velük váltakozó tejend, tejénd-íéléknéi Az utóbbiaknak az eredetére rávezet a BMk., a melyben a hangtörvényszerű alakok még megvannak. Ha ezek mellett nem hangtörvényszerű alakok is előkerülnek, bizonyára erős analógiás hatással van dolgunk. Ez az analógia véleményem szerint az e csoportba tartozó három i hangzós igéből indul ki.
