Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317
332 KRAUTER FERENCZ. csak úgy keletkezhetett, ha a tárgyas ragozás 3. sz.-nek a ragja nem j-n, hanem magánhangzón kezdődött, ilyen helyzetben történt meg az u >> v hangfejlődés az evek, szava alakokban is. Nem ez az egyetlen eset azonban, mikor a 3. sz. tárgyas ragozás *-ja, *-je ragja nehézséget okoz. A ver-i — vár-ja, ver-i-tek — vár-já-tok, ver-i k — vdr-jd-k alakok közül ugyanis eredetibbeknek kell tartanunk a magashangúakat, a melyekben nincsen j, mert 1. a népnyelvben megvannak a megfelelő mély hangú j nélküli alakok is : vár-i, vár-i-tok, vár-i k, 2. mert *ver-je, *ver-je-tek, *ver-je-k nincsenek, s ezekből nem fejlődhettek volna a mai alakok. 3. a múlt idejű tört-e (várt-a) alakokban sincsen a j'-nek semmi nyoma, a tört-e alak nem is fejlődhetett *tört-je-hö\. Véleményem szerint a ver-i, N. ad-i, tört-e alakokból kitetsző i co e rag az eredeti, mely eredetére azonos a 3. sz. birtokraggal (vö. NyK 4-0 : 386 s kk.). Visszatérve a tévé alakhoz, fel lehetne ugyan tenni, hogy a hivd, tőre', vére' stb. alakok analógiájára a teu- tő is a tárgyas ragozás ragját és a prasteritumképzőt magában egyesítő -é ragot vette fel: teu-é> tévé, de véleményem szerint az -é végzetnek az útját egyengette az eredeti i co e tárgyas ragozás 3. sz. ragja, úgyhogy az analógia nem a Hője, hanem a v-s Heu-i, Heii-e alakba kapaszkodott bele, a melynek az «-ja már intervokalikus helyzetben volt. így magyarázható meg, hogy a v ebben az alakban van meg mindig és ebből terjed át a többi alakokra.*) A tevék, tevéi — tevém, tevéd-féle v s praeteritumokkal a t'-tövű igék a rendes igék közé sorakoztak, s ennek az lett a következménye, hogy az eredeti melléknévi igenév is megbővült egy szótaggal, a mikor az igével összetartozónak érezték: véré: verő = teve: tévő. A tárgyas praeteritumnak még csak egy alakja szorul magyarázatra: tevők, hivők. Ez külömben a rendes igékben is kirí a többi közül, mert az -á, -é praeteritumképző nem tűnik elő benne : adám, adud, verem, vered stb. — adók, verők. Elegendő bizonyíték híján egyelőre csak jelzem azt a véleményemet, hogy az adók, kérők, valamint tevők (<. tők) egy korábbi praeteritum-típusnak a maradványai, s hogy ezeket a HB. hadlava-íéle alakjainak a segítségével gondolom megfejthetőkaek. *) A milyen tárgyas r. prseteritum a te- tőből a *tett e, ugyanolyan alakja a terem-\-te- tőnek a HB.-beli terumteve, elemei tehát teremteü mell. igenév és -e rag. Máshol részletesen kifejtendő véleményem szerint a HB. ctererntője' jelentésű terumteve szava ízről-ízre megegyezik alaktani elemeire a c teremté' jelentésű terumteve szóval.
