Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317

A V-TÖVÜ IGÉK. 327 praBteritumában is ö van a várható ü helyett az Ehr.-k.-ben: fekeivk 3517

— igaz, hogy előkerül a hangtörvényszerű

ű is: fekűnec alakban (Szék. krón. 25). Ezen azonban nem fogunk megakadni, ha meggondoljuk, hogy evvel a néhány igével szemben, a melyeknek -ú, -M-re végződött a mell. igeneve, valamennyi többiben -ó, -Ő végzet fejlődött: az adó, látó, váró, kérő, néző, verő stb. alakok hatásának kell tehát tulajdonítanunk, ha a hangtörvényszerű *haragú, *metű mell. igeneveket kiszorították az analógiás eredetű haragé, mető alakok (haragvó, metszőről később lesz szó) s ennek megfelelően metőm, eskó'm praateritumok járják metüm, esküm helyett. Bizonyítja ezt az alku igenév is, amely csak melléknévi jelentéssel szerepel a régiségben alkó alakban, főnévi alakja: alku. II. Hangtörvéiiy és analógia. Az elmondottakban megállapítottuk, hogy a v-tövű igék tövében nem volt v; most azután sorra kell vennünk az egyes igealakokat és meg kell állapítanunk, hogy a bennük esetleg feltűnő t'-hangok hogyan keletkeztek. Mindenekelőtt tekintettel kell lennünk azonban arra, hogy ezek az igék a többiekkel szemben rendhagyók és eleve el lehetünk rá készülve, hogy a nyelvfejlődés folyamán eléri őket a nyelvi anomáliáknak a közös sorsa: a külső analógia fejlődésüket a rendes igék felé tereli. (Nagyon basonlít a t'-tövű igék fejlődése a német erős igékéhez, a melyek tudvalevőleg állandóan fogynak és a melyekben nagy szerepe van a Systemzwangnak.) Ez a nivelláló analógiás hatás szembeszökő különösen a metsz és tetszik igék történetében : ma már egészen úgy ragozzuk, mint a nem v-tövüeket. Nyoma van a nyelvtörténetben a belső analógiás hatásnak is: az evett igealak újabb időben szorította ki a hangtörvényszerű ett alakot, a mely a népnyelvben még megvan. Az Ormánságban pláne a köznyelvi vett is megbővült egy szótaggal, lett: vevett; ugyanott vivett, tevett járja vitt, tett helyett (TMNy. 222). Evvel az analógiás hatással mindig számolnunk kell, ha a v-tövű igék történetét vizsgáljuk. A) A tiszta v-t ö v ű e k. A tiszta u-tövűekről eddig megállapítottunk annyit, hogy a praesensükben névszótő van: hiútok = *hiu mellékn. igenév + -tok rag = c

hivó-ti\ Ez az adat fontos az összehasonlító nyelvészet szem-22*