Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)
Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1
32 SZINNYEI JÓZSEF. való, de o-s alak még PPB.-ban is található | hal- és mZ-ra nézve 1. a fönnebb (30.1.) mondottakat; hozzá: o-val írt alakok a XVI. században és o hang bizonyos helyzetben még ma is (volt, volna, holt-). Tehát az első kettőnek régibb írása megfelelne az eredetüknek; de a két utóbbinál ellenmondó adatok is vannak. 3. Az M-hangsorba tartozik: had, hat, a melyek csak o-val írva fordulnak elő (így még a Vitk.-k.-ben is); továbbá kall-, a melyet o-val is, a-val is találunk írva. De ugyanebbe a csoportba tartozik két olyan szó is, a mely csak a-val írva fordul elő: fa és hall. Az első háromnak az eredete az o betűnek o hangértéke mellett szól, de a két utóbbinak az írása és az eredete között ellentét van. Tehát —• ha ugyan egyáltalában szabad a finnugor alapnyelvi hangállapotból a XI.—XIV. századbeli magyar hangállapotra következtetni — az eredmény az, hogy az o betűnek a hangértéke hat szóban a, öt szóban o lehet, kettőben pedig kétséges. A török jövevényszavak közül az Alap, barom, kapu, sarló, tar és tarló régi írott alakjának o betűjéről már fönnebb (28. 1.) valószínűvé iparkodtam tenni, hogy a hangértéke a volt. Az apró(d) szó á-ja eredetibb o-ból fejlődött (*opray G. 37, 148), ennélfogva a következő adatokban: Oprosir 1304/1464, Oprod 1300, 1323, 1324 stb. a szókezdő o betűt o-nak lehet olvasni. Német jövevényszó — olyan, a melyben az eredeti o-nak megfelelő hang o-val van írva — csak kettő fordul elő, t. i. bak és lator (< kfn. boc, loter, LUMTZEB-MELICH, Deutsche Ortsn. u. Lehnw. 63, 167): Boch [a. m. c bak 5 ?] 1240 k., Bokfy& 1312/15, Bok 1321, 1335, 1337, 1343, Bokbiz 1329, Bokhel 1357 (később is: Bok 1422) | Lotur 1276 (később is: LoíWwar 1453). Ezeket is o-val lehet olvasni. A latin és az olasz jövevényszavakkal nincsen dolgunk, mert azoknak az o-ja*) ma is o. A szláv jövevényszavak o-jával szemben a mai köznyelvben részint d-t, részint o-t találunk. E kétf éleségnek az okait *) A szókezdőt és a szóközépit értem; a szóvégire nézve 1. a 34. lapon levő jegyzetet.
