Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Kräuter Ferencz: A v-tövű igék 317

324 KEAUTER FEEENCZ. a mell. igeneve nincs ugyan meg (legalább a jegyzeteim között nem találom), de ott van a megfelelő alakja a fekszik igének: fekőt (= 'fekvőt' 2079

) és

fekőc (= 'fekvők' 2093

), a miből valószínű, hogy a metsz mell. igeneve mető lehetett. Az Ehr.-k. fekevk (= 'fekvóm') praeteritumának meg nemcsak a BMk. idéztem adatai (vö. Erdy-k. 380r

fekew)

őrizték meg a megfelelő melléknévi igenevét, hanem a MTsz. bizonysága szerint a népnyelv is fekő, fekeő, feküö, fekü alakokban. A. BMk. elalunac (= c

elalvának' 238

16

) praeteritumnak is

*aló mell. igenév felelhetett meg, a mely ma is megvan a palócz nyelvjárásban, még pedig alvóhely', 'bölcső' jelentéssel, tehát az alszik igétől jelentésre elkülönülve: újabb bizonysága annak, hogy a hü, tű, kesztö, eló'tö szavakban jelentéselkülönülós következtében a megfelelő hisz, *töU, tesz igéknek eredeti mell. igeneve maradt ránk. A bevezetésben említettem, hogy a hangtani elemeikre azonos nőnek és tőnek igealakok közül az előbbinek prcesens, az utóbbinak prast. jelentése van. Mivel a nőnek igealak ó-je is csak az eredeti e-re (co nevendék) következő ii-nek köszönheti eredetét, ennek az elemei is no (< neii) melléknévi igenév ós -nek rag. A tiszta v-tövü igék közül v-nélküli mell. igenevét láttuk a *töü igének a tű szóban, a jön igének ilyen mell. igen eve van meg a népnyelvben is gyöj, győj, gyüŐ, gyü

Ő, gyöü

(< *jöü) alakokban. Hogy a *neü-nek > nőnek alak praes., a *teü-nek ütőnek pedig praeteritumi jelentésű, azon sem fogunk csodálkozni, ha tudjuk, hogy a finnségi tuleva mell. igenévhez a futurum jelentés, a vele alaktani elemeire azonos észt minev alakhoz meg a praet. jelentés fűződött, a legtöbb -u, -v, -i-végű egyes 3. sz. praasens pedig egyenesen azonos a melléknévi igenévvel (vö. SETILÁ, TuM. 14, s k. 1.). B) Az innak alak. Hogy a u-tövű igék v-je, a mennyiben nem analógiás, u, /7-ből fejlődött, — annak legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy az u enyésztő szavakkal (pl. varjú co varjak) és a -tyú, -ttyií (<Hey) végű szavainkkal együtt szép rendbe sorakoznak egy hangtörvény alá, mely szerint a *rajinak > rónak éppen olyan hangtörvényszerű fejlődés, mint iunak > iának, vagy inak. Ennek a hangtörvénynek a meglétét részletesen bizonyítom a MNyv. IX. k.-ben (17. s k., 74. s k., 119. s k.), a mi bennünket itt érdekel, a következőkben foglalható össze. A diphthongusok akusztikai szempontból két csoportra oszlanak: olyanokra, a melyeknek a sonans eleme öblösebb hang a consonansnál, pl. au, ou, ei (valódi diphthongusok) ós olyanokra, a melyben a