Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1

30 SZINNYEI JÓZSEF. Mindez azt bizonyítja, hogy az a hangnak o betűvel írása nemcsak a GyulGl. és a KT. írójának egyéni sajátsága volt, hanem írták így mások is, mégpedig nemcsak a XIV., hanem már a megelőző századokban is. Ezek után talán nem fog nagy merészségnek tetszeni, ha némely o betű hangértékére nézve következtetést vonok az ilyen váltakozásokból is : (szakadat) zakadat 1055 (kétszer), Zacadat 1211, Scakadat 12ü8, Zakadath 1274, Zacadat 1275, Sakadath 1284, Zakadath 1293 ~ (szakasztja) zocoztia HB. | (halász) halaz 1193, Halazu[t] 1231; Halas 1235 k. (Cs. III. 501), 1240 k. (a halas czímszó alatt), Halaz 1244/71, Halasz 1245, Halaz 1254, 1256, 1283, 1293, HalaztoluV 1293, Halaz 1293, 1297; (halászi) Halazy 1231; Halaséi 1291 (Cs. III. 330) — (halas) Holostou 1269, Holosthow 1283 | (halál és szárm.) Halaldi 1152; Halaid, Halalud 1211 (NyK. XXXV. 406); halalnec (kétszer), halalaal, halalut HB., halalanoch GyulGl. ~ (halott) HoZwíuuag 1214, floZwíWag 1223, Holuthwng 1251/81, Holuth 1299 (Holuth 1422) (a holt czímszó alatt) | (valák) walacnok, walaknok (kétszer) GyulGl. <-»•» (vala, való) vola (kétszer), uola, uolov HB. Ha áll az, hogy az Árpádok korában az á—á helyetti á—á ejtés a mainál sokkal általánosabb volt, akkor föl lehet tenni, hogy a zocozt-, mind a két hol- és a vol-, uol- szavakban az o betű az a hangnak a jele volt, mert kétségtelen dolog, hogy az a-hangzós szótag előtti nem eredeti illab. d-nak közvetlen előzője csakis a lehetett.*) Száz szónak is egy a vége: a XI.—XIV. században az o betűt nemcsak az o, hanem az a hang jelölésére is használták. Ennek az a magyarázata, hogy a latinbetűs írás első alkalmazóinak latin kiejtése, vagyis a római katholikus egyházi kiejtés az olaszországi vulgáris latin kiejtésben gyökerezett, a vulgáris latinságnak pedig kétféle rövid o-ja volt: zárt és nyilt (vö. MEYER-LÜBKE, Gramm, der rom. Spr. I. 52, 53), s a nyilt o és az á nagyon közel áll egymáshoz.**) *) Talán a fönnebbi esetek közé tartozik: (-alja) -alia, -alya 1225— (mindig a-val) ~ (al-) Ol- 1249—1356, Oho- (utoljára) 1394, t. i. ha -alia, -alya azért van mindig a-val írva, mert az -alján, -diját, -áljárá-féle alakokból való elvonás következtében -álja-nak hangzott. **) Vö. NyK. XXVII. 252. — Tanúja voltam egyszer annak, hogy