Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Szinnyei József: A magyar magánhangzók történetéhez (I.) 1

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETÉHEZ. 29 annak, a ki pl. az Olbert-et, Ombruus-t Olbert-nek, Ombrus-nak olvassa; de reméllem, ő is megengedi, hogy ezt a hangváltozást minden egyes esetben mégsem lehet föltenni. (Abban az esetben is, ha egyik-másik szónak csakugyan volt ilyen o-hangzós változata, azt tartom, hogy a mai á-hangzós nem ennek az utódja; vagyis ha pl. az egykori Albert-bő\, Ambrus-ból lett Albert, Ambrus mellett volt is nyelvjárási Olbert, Ombrus változat, a o o nyelvterület legnagyobb részén az Albert, Ambrus élt tovább és él ma is.) 2. o betű vagy o ~ a betüváltakozás a görögbetűs írás a-jával szemben: Taksony és Tas: KONSTANTINOS PoRPH.-nál Tá£is és TaaTjc; (HFK. 128): Tocsun, Thocsun ANON. cap. 55. 57.; terra Toxun 1281 (Cs. I. 35), Tocsun KÉZAI (HFK. 481) és Tosu, Thosu ANON. cap. 6. 21. stb. (vö. Nyr. XXIV. 195; NyK. XXV. 273; XXXV. 120) | ? magyar: KONSTANTINOS PoRPH.-nál Ma-Cápouc (HFK. 115; a. m. 'magyar5?):

mogerii, hetumoger, Dentumoger ANON. bevez., cap. 1. 3. 5. 7. stb.; Mo<?orsciget 1225, Mogorreun 1288/1357, Mogioríolu 1230/83, Magyarmezev 1275, Mogyoríolu. 1283, Magorioln 1286, Maghor 1323, Magár 1329, Magyar 1333, stb. a-val (vö. NyK. XXV. 273; XXXV. 117; DARKÓ J. A magyarokra vonatk. népnevek a bizánczi íróknál 55.*) | Harám (vár és vármegye): görög íróknál ypa.\L: castrum horom ANON. cap. 44., Horom 1239, Harám XIV. száz. (TÚRÓCZI-nál: harám); ez a szó az előbbi pontba is tartozik, mert eredetije — mint már SZABÓ KÁROLY megjegyezte — a szl. chram (MELICH: NyK. XXXV. 117) | Fadd: awcaSl 1109. oki. (MNyv. VI. 152): fotudi 1055 (NyK. XXV. 145), Fotud 1211 (a hazug czímszó alatt és NyK. XXXIV. 397). Az a-val mint az illab. a jelével szemben álló o betűt az előbb elmondottak szerint szintén az a hang jelének kell tartanunk. 3. o betű mint eredetibb a-ból rövidült hang utódjának a jele: Micudhotuono, Cukenmhotuono 1260 (1. fönt 15. 1.). — Ezeknek végső o betűjét szintén nem tarthatjuk egyébnek, mint az á hang jelének. *) Az arab írók madzyarijje szavára (HFK. 145) azért nem hivatkozom, mert az első és a második szótag magánhangzója nincs megjelölve.