Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - I. 250

AZ ÉSZAKI-OSZTJÁK NYELV IGENEVES SZERKEZETEI. 253 a képző mássalhangzója deverb. névszóképző, a magánhangzója pedig a lativus -a, -l ragjával azonos. Szóval a két igenév azonos eredetét lehetőnek tartja. Utal egyes esetekre, a mikor a főnévi és a melléknévi igenév között jelentésbeli külömbség nincs, illetőleg az igenevet főnévi és melléknévi igenévnek egyaránt felfoghatjuk, pl. jöyol uerti jem ju% 'íjcsinálásra alkalmas fa' NépkGy. 75. Itt az igenév lehet főnévi ós melléknévi igenév is. Az ilyen szerkezet gyakori az osztják nyelvben, és itt a két igenév teljesen összeesik. Mindazáltal szokatlannak tartja, hogy a főnévi és a melléknévi igenév egyeredetű legyen, és ezért valószinűbbnek gondolja, hogy a két igenév képzőjének mássalhangzója egymással azonos és pedig deverb. névszóképző, a magánhangzója pedig egy mediopalatalis zöngés spiráns -^-ből fejlődött; ez pedig az infinitivusnál a lativus ragja, a melléknévi igenévnél pedig a nomen possessoris képzője. A magam részéről valószínűbbnek tartom az előbbi magyarázatot, vagyis hogy a két igenév eredetileg azonos volt. Igaz ugyan, hogy a főnévi igenév jelző gyanánt csak nagy ritkán használatos, de a melléknévi igenév annál gyakoribb mint czéljelző, tehát gyakran szerepel főnévi igenév helyett. A magyarban is egész közönséges a melléknévi igenévnek ilyen használata, pl. háló szoba, evő kanál, merítő edény (1. bővebben KÖNNYE N.: Budenz-Album 196, 197. 1.). Ugyanezt találjuk a vogulban is: jüw térié nir-saiv at '/qnteuio 'megenni való vesszőbimbót nem találunk5

VogNGy. II. 365; minné porai' jemtés 'elmenni ideje lett3 (elmenő ideje lett) VogNGy. IV. 339. A finnben is használatos a szenvedő ige jelenidejű melléknévi igeneve czélhatározásra: hán antoi veitsen hiottavaksi. Mindezekben az esetekben a part. infinitivust pótol. Jelentéstani kapcsolat tehát a két igenév között lehetséges. Peltehető-e tehát, hogy a főnévi és a melléknévi igenév közös eredetű ? SIMONYI az ilyenekben: «hallá holtát teremtőe istentől» HB., továbbá «Szeretik zsinagógában ... állván imádkoztokat» Münch.k. 23. «Nézném a nap jöttét s lementét» PETŐFI stb. a holtát, imádkoztokat, jöttét, lementét szavakat ősrégi -íképzős főnévi igenévnek magyarázza,*) a melyet azonban később *.) Igenévi szerkezetek. Nyr. XXXVI. 241.