Nyelvtudományi Közlemények 42. kötet (1913)

Tanulmányok - Sarkadi Nagy János: Az északi-osztják nyelv igeneves szerkezetei - I. 250

254 SARKADI NAGY JÁNOS. kiszorított a mai -ni képzős főnévi igenév. Ezt a főnévi igenévképző -í-t pedig azonosnak tartja a melléknévi igenévképző -t és -tt képzővel, minthogy functiójuk megegyezik. Ez a feltevés nagyon tetszetősnek látszik, ez pedig azt bizonyítja, hogy a főnévi és a melléknévi igenév közös származása lehetséges. Hogy pedig a melléknévi igenév lativus-raggal alkotható, azt a vogul nyelv bizonyítja. SZABÓ DEZSŐ ugyanis a vogul -né igenévképzőt a lativus -né ragjából magyarázza.*) A -né lativusi jelentése tisztán látható az ilyen kifejezésekben: aném tené mater tótén "nekem enni való valamit hozz5

VogNGy. I. 11. %íi khwpjné jol májin ceste fekünni (fekvő) helyet adj' VogNGy. II. 377. Láthatjuk tehát, hogy a főnévi és a melléknévi igenév azonos lehet jelentésben és képzésben is. Azonban felmerülhet az a kérdés, hogyan lehet egy határozóragos szó jelző. Ez nem szokatlan jelenség; a magyarban is gyakori: 'tejbekása', 'borba körte': borba rakott körte stb.**) SZABÓ DEZSŐ következőkép magyarázza a vogul melléknévi igenév kialakulását, a melyet a magyar ós a zűrjén-votják főnévi igenév megfelelőjének tart: aném tené mater tótén c

nekem enni valamit hozz'. E mondatban a tené mater könnyen alkothatott oly egységet, a mely akkor is megmaradt, a mikor az ige elmaradt mellőle. Ezek azután nem úgy voltak a nyelvtudatban, mint egy igének irányhatározója és tárgya, hanem mint jelző és jelzett szó. Az osztják igenévnek fejlődését világosan mutatja a három következő mondat: uátli-igi louel séudrdi laidm kasl c

a Vatli-öreg magát megölni fejszét keres5

Nyelvt. I. 1483. Itt tisztán czélhatározásra szolgál az igenév; leti lant c

enni való étel' NépkGy. 38. Ez igenevet mint czélhatározót is felfoghatjuk, de mint nomen objectit is. Ebből azután kifejlődött a nomen agentis : %onttl %O 'menekülő férfi' NépkGy. 38. A magyar és a vogul nyelv analógiájának alapján tehát nagyon valószínűnek mondhatjuk, hogy az osztják főnévi és melléknévi igenév közös eredetű. Mindenesetre feltűnő, hogy a három ugor nyelv eredetileg nem tett külömbséget a főnévi és *) A vogul szóképzés. NyK. XXXIV. 423. ;')

SIMONYI Zs.: önállósított határozók. Budenz-Album 51. 1.